Nemrég játszottunk a Körvonal nevű kártyás játékkal, ami nem is játék, inkább párbeszéd indító segédeszköz. Ültünk az asztal körül talán heten, felcsaptuk a pakli tetején levő kártyát, felolvastuk a rajta szereplő kérdést, és mindenki válaszolt rá, amennyiben akart. Volt egy olyan kérdés például, hogy ha visszamehetnél az időben, mit tennél másképp?
Mindenki elgondolkodott, kerestük a múltban azokat a fájdalmas pontokat, amit megváltoztatnánk, de az egyik lány mondta ki, hogy ha a rosszat megváltoztatnám, máshogy alakulna a jó is – és nem tudom, hogy azt szeretném-e, hogy jobb lenne-e, mint most. Erről szól az Időről időre című film is, egyébként, amit ajánlok figyelmetekbe szeretettel, ha még nem láttátok.
Nekem egy dolog jutott az eszembe, hogy ha fiatal korunkban nem hallgattunk volna annak az embernek a tanácsára, aki egy időben nagyon meghatározó volt a véleményünk formálásában, talán nem kerülünk olyan nagyon rossz anyagi helyzetbe – de: akkor valószínű, hogy a jelenlegi vállalkozásunk sem lenne, hiszen kényszerhelyzetben vállaltam el valamit – majdhogynem bármit elvállaltam volna -, csak hogy én is hozzá tudjak tenni a családunk bevételéhez valamit. Szóval, lehet ezen gondolkodni, hogy mi lett volna ha, de nem érdemes, mert nem tudjuk, milyen események jöttek volna közbe még.
Ezzel együtt azt mindenképpen megszívlelendő gondolatnak érzem, hogy nagyon nézzük meg, kitől fogadunk el az életünkre vonatkozó tanácsot, mert a döntés felelőssége a miénk lesz. Ha rosszul döntünk, és emiatt nehéz helyzetbe kerülünk, nem hibáztathatjuk azt, aki rossz tanácsot adott: mi fogadtuk el.
