Olyan szerencs\u00e9s vagyok, hogy nemcsak a n\u00e9gy nagysz\u00fcl\u0151met, hanem a nyolcb\u00f3l hat d\u00e9dsz\u00fcl\u0151met is ismertem. Az egyik d\u00e9dpap\u00e1m 1991-ben halt meg, 91 \u00e9vesen. Egy m\u00e1sik N\u00f3ra l\u00e1nyom, vagyis az \u0151 \u00fckunok\u00e1ja sz\u00fclet\u00e9se ut\u00e1n k\u00f6zel egy \u00e9vvel. \u00c9s amikor utols\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1sunkkor (ha j\u00f3l eml\u00e9kszem, szint\u00e9n 91 \u00e9ves volt) megk\u00e9rdeztem t\u0151le, hogy van, azt mondta:
– H\u00e1t, most m\u00e1r n\u00e9ha f\u00e1j a l\u00e1bam.
Anyai nagypap\u00e1m 82 \u00e9vet \u00e9lt, v\u00e9gig akt\u00edv volt, este lefek\u00fcdt aludni, reggel m\u00e1r nem kelt fel; ha majd egyszer meg kell halni, h\u00e1t bizony, \u00e9n is \u00edgy szeretn\u00e9k…
Apai nagypap\u00e1m m\u00e1r nem ilyen j\u00f3 g\u00e9neket hordozott, \u0151 Parkinson k\u00f3rban szenvedett, ami, ha j\u00f3l eml\u00e9kszem, hetven\u00e9ves kora k\u00f6r\u00fcl j\u00f6tt ki rajta; a jellegzetes remeg\u00e9s mellett a szellemi le\u00e9p\u00fcl\u00e9s \u00a0is gyorsan bek\u00f6vetkezett. \u0150 volt a kocsm\u00e1ros, akir\u0151l \u00e9rint\u0151legesen az el\u0151z\u0151 bejegyz\u00e9semben is besz\u00e9ltem. Nagyon szerettem \u0151t. Eb\u00e9d ut\u00e1n mindig lepihent, \u00e9n pedig odafek\u00fcdtem mell\u00e9, \u00f6t\u00e9vesen ugyan\u00fagy, mint tizennyolc \u00e9vesen. Szeg\u00e9ny \u00c9hez\u0151 Koll\u00e9gistak\u00e9nt mindig sz\u00e1m\u00edthattam r\u00e1, hogy ad egy kis p\u00e9nzt, m\u00e9g k\u00e9rnem sem kellett, mag\u00e1t\u00f3l nyomta a kezembe az ezrest, ami akkoriban – ’87 \u00e9s ’91 k\u00f6z\u00f6tt – nem volt kev\u00e9s. \u00c9s ezt megtette minden vas\u00e1rnap. Azt hittem, gazdag, mert \u00fagy \u00e9lt, mintha az lenne; csak a hal\u00e1la ut\u00e1n der\u00fclt ki sz\u00e1momra, hogy nem volt az – de azt kell mondanom, j\u00f3l csin\u00e1lta.
N\u00e9ha vas\u00e1rnaponk\u00e9nt eszembe jut, hogy n\u00e1luk MINDIG r\u00e1ntott h\u00fas volt az eb\u00e9d a h\u00e9t utols\u00f3 napj\u00e1n. Mindig. Fogalmam sincs, hogy-hogy nem untak r\u00e1, de ez volt. Viszont, amit az\u00f3ta sem l\u00e1ttam senkin\u00e9l: m\u00e1snap a papa \u00a0n\u00e9h\u00e1ny megmaradt r\u00e1ntott szeletb\u0151l kv\u00e1zi sal\u00e1t\u00e1t k\u00e9sz\u00edtett mag\u00e1nak: \u00f6sszekevert vizet, kev\u00e9s ecetet, cukrot, s\u00f3t (sal\u00e1tal\u00e9), a h\u00fasokat cs\u00edkokra v\u00e1gta, \u00e9s n\u00e9h\u00e1ny \u00f3r\u00e1ra be\u00e1ztatta ebbe a l\u00e9be. Sokszor nem is volt el\u00e9g, annyian ment\u00fcnk hozz\u00e1, adjon n\u00e9h\u00e1ny falatot.
Ha net\u00e1n nem fogyna el a r\u00e1ntott h\u00fas, egyszer pr\u00f3b\u00e1lj\u00e1tok ki.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Olyan szerencs\u00e9s vagyok, hogy nemcsak a n\u00e9gy nagysz\u00fcl\u0151met, hanem a nyolcb\u00f3l hat d\u00e9dsz\u00fcl\u0151met is ismertem. Az egyik d\u00e9dpap\u00e1m 1991-ben halt meg, 91 \u00e9vesen. Egy m\u00e1sik N\u00f3ra l\u00e1nyom, vagyis az \u0151 … <\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"class_list":["post-2438","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-uncategorized"],"yoast_head":"\n