Zs\u00f3fit eg\u00e9sz egyszer\u0171en rosszul szocializ\u00e1ltam az iskol\u00e1ra. \u00d3vod\u00e1s kor\u00e1ban azt szokta meg, hogy \u0151 r\u00e1\u00e9r akkor felkelni, amikor a t\u00f6bbiek m\u00e1r elmentek a suliba, tudunk nyugodtan reggelizgetni, m\u00e9g rajzolhat is, ha szeretne, \u00e9s ha \u00fagy esik, hogy f\u00e9l t\u00edzre \u00e9r\u00fcnk csak az oviba, az \u00f3v\u00f3 n\u00e9nik akkor is meg\u00e9rt\u0151en n\u00e9znek r\u00e1nk.
Zs\u00f3fi kiv\u00e9telezett st\u00e1tusza nemcsak annak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151, hogy \u0151 a legkisebb, \u00e9s mint ilyen, t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171en elk\u00e9nyeztetett, hanem annak, hogy az \u00e9n helyzetem nagyot v\u00e1ltozott ahhoz k\u00e9pest, mint amikor a testv\u00e9rei voltak kicsik.
Tizenn\u00e9gy \u00e9ve, amikor N\u00f3ri sz\u00fcletett, a helyi \u00fajs\u00e1gn\u00e1l, dolgoztam, \u00e9ppen lapz\u00e1rta volt. El\u0151z\u0151 \u00e9jjel meg\u00edrtam a cikkeimet, reggel bementem a szerkeszt\u0151s\u00e9gbe, mondtam a t\u00f6bbieknek, ezek itt vannak, bocsi, le kell rohannom a k\u00f3rh\u00e1zba, az orvos v\u00e1r valami vizsg\u00e1latra, mindj\u00e1rt j\u00f6v\u00f6k, csak a hasam ne f\u00e1jna…
H\u00e1t nem is mentem vissza, m\u00e9g aznap d\u00e9lut\u00e1n megsz\u00fcletett az els\u0151 gyermek, aki sz\u00e9p volt \u00e9s okos, mint mindenki\u00e9. \u00d6t hetes kor\u00e1ban kezdtem \u00fajra dolgozni – na ne gondoljon senki semmi komolyra, k\u00e9t szoptat\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt a kicsit any\u00f3somra b\u00edztam, elszaladtam, felvettem egy interj\u00fat, amit azt\u00e1n meg\u00edrtam, amikor a gyermek \u00fajfent aludt. Nem a karrierizmus hajtott, hanem az, hogy legyen mit enn\u00fcnk. Ment ez \u00edgy egy darabig, \u00e1m kisv\u00e1rtatva, \u00fagy h\u00e1rom h\u00f3nap m\u00falva rendszeres fejf\u00e1j\u00e1sok \u00e9s rosszull\u00e9tek kezdtek gy\u00f6t\u00f6rni, \u00e9s egy terhess\u00e9gi teszt meggy\u0151z\u00f6tt arr\u00f3l, hogy minden ellenkez\u0151 h\u00edresztel\u00e9s ellen\u00e9re a szoptat\u00e1s nem igaz\u00e1n hat\u00e9kony fogamz\u00e1sg\u00e1tl\u00f3 m\u00f3dszer. Innent\u0151l kezdve azt\u00e1n a munk\u00e1ba bele kellett kalkul\u00e1lni azt a bizonytalans\u00e1gi t\u00e9nyez\u0151t, hogy nem tudtam, reggel mikorra tudom \u00f6sszeszedni magam; ugyanakkor megr\u00e9m\u00fclve att\u00f3l a felismer\u00e9st\u0151l, hogy a k\u00e9t gyerek k\u00f6z\u00f6tt alig lesz egy \u00e9v, hogy ne kelljen majd annyi pelenk\u00e1t venni, N\u00f3rit f\u00e9l\u00e9vesen biliztetni kezdtem, \u00e9s egy\u00e9ves kor\u00e1ra nappalra teljesen szobatiszta lett.
Azt\u00e1n megsz\u00fcletett B\u00e1lint, \u00e9s az \u00e9let\u00fcnk nem v\u00e1ltozott nyugodtt\u00e1: alb\u00e9rletben teng\u0151dt\u00fcnk, ma is nyomaszt\u00f3 eml\u00e9k, hogy a boltban azon vacill\u00e1ltam, hogy a meglev\u0151 sz\u00e1z forintomb\u00f3l egy liter tejet \u00e9s f\u00e9l kil\u00f3 kenyeret, vagy f\u00e9l liter tejet \u00e9s egy kil\u00f3 kenyeret vegyek-e. Egyszer\u0171en musz\u00e1j volt \u00fajra dolgoznom, amikor B\u00e1lint m\u00e1r k\u00e9th\u00f3napos lett, N\u00f3rit pedig m\u00e1sf\u00e9l \u00e9vesen b\u00f6lcs\u0151d\u00e9be \u00edrattuk. Szerencs\u00e9re im\u00e1dta, nagyon kedves n\u00e9nik csoportj\u00e1ba ker\u00fclt. Mivel any\u00f3som abban az id\u0151ben nagyon beteg lett, nem tudott napk\u00f6zben vigy\u00e1zni B\u00e1lintra; egy darabig vittem magammal a munkahelyemre, de hamarosan vil\u00e1goss\u00e1 v\u00e1lt, hogy ez \u00edgy nem p\u00e1lya; k\u00f6vette n\u0151v\u00e9r\u00e9t a b\u00f6lcsibe.
Nem mondom, hogy nem volt lelkiismeret-furdal\u00e1som – de v\u00e1laszt\u00e1som sem. Az alb\u00e9rlet elvitte egyik\u00fcnk fizet\u00e9s\u00e9t, a m\u00e1sikunk\u00e9b\u00f3l \u00e9pphogy meg\u00e9lt\u00fcnk.
Bence B\u00e1lint ut\u00e1n h\u00e1rom \u00e9vvel \u00e9rkezett, a helyzet egyre bonyol\u00f3dott, majd k\u00e9t \u00e9vvel k\u00e9s\u0151bb v\u00e9gre megt\u00f6rt\u00e9nt a v\u00e1ltoz\u00e1s; a f\u00e9rjemnek v\u00e9gre olyan munk\u00e1ja lett, amib\u0151l meg tudtunk \u00e9lni, s\u0151t, m\u00e9g az ad\u00f3ss\u00e1gainkat is t\u00f6rlesztgetni kezdt\u00fck. Elk\u00f6sz\u00f6ntem a hely \u00fajs\u00e1gt\u00f3l, a koll\u00e9g\u00e1kt\u00f3l, \u00e9s Pestre k\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk, ami j\u00f3 lehet\u0151s\u00e9gnek t\u0171nt; a f\u00e9rjem ott dolgozott, nekem meg lehet\u0151s\u00e9gem ny\u00edlt beker\u00fclni a N\u00e9pszabads\u00e1ghoz. Igaz, tudtuk, hogy terhes vagyok Zs\u00f3fival, de \u00fagy gondoltuk, megoldjuk. Mindent megoldunk.
R\u00f6videsen kider\u00fclt, hogy a h\u00e1rom gyerek reggeli eloszt\u00e1sa (kett\u0151 oviba, egy a b\u00f6lcsibe) egy \u00f3r\u00e1t vesz ig\u00e9nybe, noha m\u00e9g mindegyik int\u00e9zm\u00e9ny viszonylag k\u00f6zel is volt hozz\u00e1nk. Nem volt se mad\u00e1rf\u00fctty, se z\u00f6ld a k\u00f6zelben, aszfalt, zs\u00fafolt j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9r \u00e9s sz\u00e1mtalan neveletlen k\u00f6ly\u00f6k viszont igen. Pr\u00f3b\u00e1ltam \u00e1llni a sarat, gy\u0151zk\u00f6dtem magunkat, hogy menni fog ez, higgy\u00e9tek el, tartsunk ki – a f\u00e9rjem, aki am\u00fagy nem \u00e9l hatalmi sz\u00f3val soha, ez\u00fattal gyakorlatilag t\u00e9nyk\u00e9nt k\u00f6z\u00f6lte: ez \u00edgy nem mehet, vissza kell k\u00f6lt\u00f6zn\u00fcnk Keszthelyre.
Elb\u00facs\u00faztam a N\u00e9pszabads\u00e1gt\u00f3l, visszak\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk, majd r\u00f6videsen, Zs\u00f3fi sz\u00fclet\u00e9se ut\u00e1n j\u00f3 k\u00e9t \u00e9vvel, egy remek lehet\u0151s\u00e9get megragadva egy m\u00e1sik zalai v\u00e1rosba, Nagykanizs\u00e1ra hurcolkodtunk. Ekkor eg\u00e9szen kellemes \u00e9letsz\u00ednvonalra k\u00fczd\u00f6tt\u00fck fel magunkat, amihez \u00e9n m\u00e1r gyakorlatilag nem tettem hozz\u00e1 semmit. K\u00e9nyelmes, \u00fariasszonyos \u00e9letem azzal telt, hogy otthon voltam a kicsivel, f\u0151ztem, elment\u00fcnk v\u00e1s\u00e1rolni, vagy a f\u00e9rjemet k\u00eds\u00e9rgettem Pestre, ide-oda.
Azt\u00e1n \u00fajra visszaker\u00fclt\u00fcnk Keszthelyre, mint valami bumer\u00e1ng-csal\u00e1d, az \u00e9letsz\u00ednvonalb\u00f3l is k\u00e9nytelenek voltunk al\u00e1bb adni, \u00e9n pedig v\u00e1ltozatlanul maradtam itthon. Olyan \u00e9get\u0151 sz\u00fcks\u00e9geink nem voltak, mint t\u00edz \u00e9vvel kor\u00e1bban, \u00e9s v\u00e9gre r\u00e1\u00e9rtem arra, hogy \u00e9lvezzem a kisgyerek fejl\u0151d\u00e9s\u00e9t, hogy ott legyek minden nap, \u00e9s t\u0151lem tanuljon, j\u00e1tsszak vele, \u00e9nekeljek neki. Olyan volt ez, mint valami szanat\u00f3rium. Amikor ovis lett, a sz\u00e9p lass\u00fa temp\u00f3nk megmaradt, ha nem akart felkelni, nem er\u0151ltettem, ha m\u00e9g rajzolni szeretett volna indul\u00e1s el\u0151tt – \u00e1m legyen. Hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1somba nagyban belej\u00e1tszott, hogy Zs\u00f3fi valami eg\u00e9szen rendk\u00edv\u00fcli j\u00f3 gyerek, akinek, ha azt mondtuk valamire, hogy nem szabad, azt mondta, j\u00f3. Soha nem hisztizett, nem akaratoskodott, mindenkivel kedves – h\u00e1t lehet egy ilyen gyerekkel szigor\u00fanak lenni…?
Nagy v\u00e1ltoz\u00e1st hozott ez a szeptember. R\u00e1 kellett j\u00f6nn\u00f6m, hogy elsz\u00fartam a dolgot: Zs\u00f3fi eg\u00e9sz egyszer\u0171en mintha nem \u00e9rten\u00e9, mit jelent az, hogy „siet\u00fcnk”. Hi\u00e1ba keltem fel most m\u00e1r el\u0151bb, mint a t\u00f6bbieket, valahol mindig elcs\u00faszik, \u00e9s v\u00e9g\u00fcl \u0151r\u00e1 kell v\u00e1rni. A t\u00f6bbiek lent \u00fclnek az aut\u00f3ban (apa viszi \u0151ket reggel kocsival), \u00e9n meg, mint valami mad\u00e1r-anyuka, l\u00f6kd\u00f6s\u00f6m ki a f\u00e9szekb\u0151l a kis fi\u00f3k\u00e1mat, menny\u00e9m\u00e1, menny\u00e9m\u00e1, mire \u0151 m\u00e9g 7.47 perckor visszanyitja a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zb\u00f3l az ajt\u00f3t:
– Jaj, anya, el is felejtettem mondani tegnap, milyen j\u00f3 dalt tanultunk \u00e9nek\u00f3r\u00e1n. El\u00e9nekeljem?<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Zs\u00f3fit eg\u00e9sz egyszer\u0171en rosszul szocializ\u00e1ltam az iskol\u00e1ra. \u00d3vod\u00e1s kor\u00e1ban azt szokta meg, hogy \u0151 r\u00e1\u00e9r akkor felkelni, amikor a t\u00f6bbiek m\u00e1r elmentek a suliba, tudunk nyugodtan reggelizgetni, m\u00e9g rajzolhat is, … <\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"class_list":["post-2824","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-uncategorized"],"yoast_head":"\n