– El kell mennem a piacra spen\u00f3t\u00e9rt. Szerinted esni fog? – k\u00e9rdeztem a f\u00e9rjemet.
– Nem. \u00c1, nem fog.
Biciklire pattantam, majd mintegy h\u00e1rom perc m\u00falva a lez\u00fadul\u00f3 zivatar el\u0151l egy nagy, lombos fa al\u00e1 h\u00faz\u00f3dtam. A k\u00f6vetkez\u0151 h\u00fasz percet ott t\u00f6lt\u00f6ttem, \u00e9s k\u00f6zben azon gondolkodtam, annak, hogy lassan egy h\u00f3napja rossz a kocsink, eg\u00e9szen j\u00f3 hozad\u00e9kai vannak. P\u00e9ld\u00e1ul, lelassult egy kicsit az \u00e9let, felfedezz\u00fck a gyalogos \u00e9s a ker\u00e9kp\u00e1ros k\u00f6zleked\u00e9s el\u0151nyeit. Rengeteg p\u00e9nzt sp\u00f3rolunk: nemcsak a meg nem vett benzin miatt, hanem mert a bev\u00e1s\u00e1rl\u00e1sokat is legfeljebb akkor\u00e1ra tervezhetem, amennyi holmit haza b\u00edrok vinni a biciklin. Sz\u00edvesebben megyek a piacra is – mert biciklivel k\u00f6zelebb van, mint a nagyobb \u00fczletek, \u00e9s \u00edgy a parkol\u00e1s sem gond.
A piac…
\u00d6t\u00e9ves koromig a nagymam\u00e1m\u00e9kn\u00e1l laktunk Veszpr\u00e9mben. A mama rendszeresen j\u00e1rt a piacra, legt\u00f6bbsz\u00f6r m\u00e1r meg is j\u00f6tt onnan, mire \u00e9n fel\u00e9bredtem. Azt\u00e1n volt, hogy k\u00e9s\u0151bb indult csak, \u00e9s olyankor n\u00e9ha elvitt \u00a0mag\u00e1val. A veszpr\u00e9mi piac hatalmasnak t\u0171nt nekem, kedden \u00e9s p\u00e9nteken meg azt\u00e1n k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen sok ember h\u00f6mp\u00f6lyg\u00f6tt ott. A mama mindig mondta, „fogd a kezemet, mert ha elvesz\u0151, nem tudom, hogy tal\u00e1llak meg”. Na, onnant\u00f3l kezdve azt\u00e1n mindig att\u00f3l rettegtem, hogy egyszer csak elveszem. A mam\u00e1t sokan ismert\u00e9k – a d\u00f3zsav\u00e1rosi kocsm\u00e1ros feles\u00e9ge -, \u00fagyhogy sokan meg\u00e1ll\u00edtott\u00e1k, azt\u00e1n hogy van, Jolika, Joli n\u00e9ni, Jol\u00e1nk\u00e1m, \u00e9s a mam\u00e1nak mindenkihez volt egy-k\u00e9t kedves szava, mert \u0151 ilyen. Kedves.
Azt\u00e1n egyszer, egyik kedd vagy p\u00e9ntek lehetett, \u00f6sszetal\u00e1lkozott valakivel, \u00e9s \u00e9n elengedtem a kez\u00e9t. B\u00e1multam a tejesboltot, a z\u00f6lds\u00e9geseket, \u00e9s azt vettem \u00e9szre, hogy ismeretlen derekak-fenekek z\u00e1rnak k\u00f6r\u00fcl, ismeretlen otthonk\u00e1k nyom\u00f3dnak az arcomba, \u00e9s azonnal k\u00e9ts\u00e9gbe estem: el vagyok veszve! B\u0151gni kezdtem, patakokban folytak a k\u00f6nnyeim.
– H\u00e1t te mi\u00e9rt s\u00edrsz, kisl\u00e1ny? – k\u00e9rdezte egy idegen n\u00e9ni.
– A mama… elvesztettem a mam\u00e1mat…
Ekkorra m\u00e1r \u0151 is „megtal\u00e1lt”.
– Mi van, mi a baj?
– Azt hittem, hogy elvesztem…
– Itt voltam a z\u00f6lds\u00e9ges mellett, nem l\u00e1tt\u00e1l?
Nem, nem l\u00e1ttam. De ez az \u00e9lm\u00e9ny elhitette velem, hogy a piac f\u00e9lelmetes. <\/i>Nem is nagyon szerettem soha, mindig zavarba hoztak a r\u00e1m k\u00f6sz\u00f6n\u0151 \u00e1rusok a „vegyen, kedves, egy kis szilv\u00e1t”-f\u00e9le mondatokkal, \u00fagy \u00e9reztem, tiszteletlen vagyok, ha nem v\u00e1laszolok, ha meg v\u00e1laszolok, k\u00e9nyelmetlen nemet mondani… Ink\u00e1bb nem j\u00e1rtam piacra. Na de p\u00e1r \u00e9vvel ezel\u0151tt elsz\u00e1ntam magam, \u00e9s itt Keszthelyen rendszeres l\u00e1togat\u00f3ja lettem az int\u00e9zm\u00e9nynek. Nem valami nagy, viszont szerd\u00e1n \u00e9s szombaton sok-sok \u0151stermel\u0151 j\u00f6n a k\u00f6rny\u00e9kbeli falvakb\u00f3l, \u00e9s ny\u00e1ron a h\u00e9t t\u00f6bbi napj\u00e1n is el-elj\u00f6v\u00f6getnek \u00e1rulni p\u00e1ran. H\u00e1t ide indultam spen\u00f3t\u00e9rt.
Mivel az es\u0151 nem akart sz\u0171nni, \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, nekiv\u00e1gok, mert h\u00e1t m\u00e9gsem t\u00f6lthetem az eg\u00e9sz d\u00e9lel\u0151tt\u00f6met a fa alatt. B\u00e1r, bevallom, ez a h\u00fasz perc mag\u00e1ny akkor, ott, nagyon j\u00f3lesett.<\/p>\n
Folyt. k\u00f6v.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
– El kell mennem a piacra spen\u00f3t\u00e9rt. Szerinted esni fog? – k\u00e9rdeztem a f\u00e9rjemet.– Nem. \u00c1, nem fog.Biciklire pattantam, majd mintegy h\u00e1rom perc m\u00falva a lez\u00fadul\u00f3 zivatar el\u0151l egy nagy, … <\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"class_list":["post-3038","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-uncategorized"],"yoast_head":"\n