![](\"http:\/\/3.bp.blogspot.com\/_XHrWbGZXtAk\/S5Cy5UPX9RI\/AAAAAAAACW0\/B5cwc1UenCU\/s1600-h\/aa1.JPG\")
<\/a><\/div>\n– \u00cdr\u00f3i v\u00e1ls\u00e1gba ker\u00fcltem – d\u00f6bbent r\u00e1. – El kell jutnom a Parnasszusra, h\u00e1tha ott beugrik valami… – Pedig ha tudn\u00e1k, hogy vega vagyok… – s\u00f3hajtott a malac. – Nem eszem \u00e9n m\u00e1r m\u00e1st, csak gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t, z\u00f6lds\u00e9get. Most \u00e9pp ezt tal\u00e1ltam: dinnye, alma, r\u00e9pa<\/b>… Csupa vitamin. Fogy\u00f3k\u00far\u00e1ba is illeszthet\u0151. Igaz, anyamami<\/a> mindig nagyon finom gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6ket k\u00e9sz\u00edt nekem. Ami\u00f3ta leforr\u00e1ztam a farkasokat, undorodom a h\u00fast\u00f3l, tudod? Eszm\u00e9letlen b\u00fcd\u00f6sek voltak. Azzal elk\u00f6sz\u00f6nt a malact\u00f3l, \u00e9s ink\u00e1bb m\u00e1s ir\u00e1nyba tartott tov\u00e1bb. Nagyon \u00e9hes volt. Ekkor megpillantott egy f\u00e1n \u00fcl\u0151 holl\u00f3t, aki egy nagy t\u00e1lat tartott a cs\u0151r\u00e9ben rendk\u00edv\u00fcl \u00fcgyesen. – \u00c9n seg\u00edthetek, ha te seg\u00edtesz nekem! – ki\u00e1ltott egy kiskakas, tarka tollas, tarajas. – H\u00e1t honnan tudjam? Az is lehet, hogy L\u00fadas Matyi megette. Hallottam valami ilyesmit. A sr\u00e1c h\u00e1tr\u00e1nyos helyzet\u0171, nem megy egyetemre. Gyerek marad mindig…h\u0151snek kiss\u00e9 gyenge.<\/p>\n – J\u00f3-j\u00f3, de honnan tudhatom, hogy t\u00e9nyleg tudsz teret hajl\u00edtani? – Te tudod. \u00c9n itt leszek. Esetleg… ha L\u00fadany\u00f3t nem tal\u00e1lod, akkor be\u00e9rem egy kis velencei rizssal\u00e1t\u00e1<\/b>val. Ennyi engedm\u00e9nyt teszek. Azzal felrep\u00fclt az \u00e9gre, a sz\u00e9l\u00e9t megfogta a cs\u0151r\u00e9vel; leh\u00fazta Maimoni l\u00e1b\u00e1hoz, aki nagyot l\u00e9pett, \u00e9s… – Nah\u00e1t, keksz<\/b>… Micsoda \u00e9telek… Mintha az \u00e9let napos oldal\u00e1<\/a>n j\u00e1rn\u00e9k. K\u00f6zben itt vagyok \u00f3ri\u00e1sorsz\u00e1gban, \u00e9s fogalmam sincs, hogyan keveredek haza! – Nah\u00e1t, micsoda kalandok a konyh\u00e1ban<\/a>… Ha \u00e9n ezt a klubban egyszer elmes\u00e9lem… Te j\u00f3 \u00e9g, milyen \u0151r\u00fclt sal\u00e1t\u00e1<\/b>ba estem! – \u00e9s k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett. – \u00d3 jaj, hogy megyek itt \u00e1t… – gondolkodott. Ekkor egy hal<\/b> dugta ki a fej\u00e9t a t\u00f3b\u00f3l. – De igen, \u00e9s az\u00e9rt s\u00edrok, mert azt mondt\u00e1k, a c\u00e9kl\u00e1s csics\u00f3kap\u00fcr\u00e9m<\/b> nem fog beleker\u00fclni az \u00f6sszefoglal\u00f3ba…
– Nem kell olyan messze menned kedvesk\u00e9m – sz\u00f3lt ekkor egy alacsony, szak\u00e1llas \u00f6regember. – El\u00e9g, ha eszel ezekb\u0151l a finom gomb\u00e1k<\/b>b\u00f3l!
– De h\u00e1t ezek \u00fagy n\u00e9znek ki, mint a gyilkos gal\u00f3ca…
–\u00a0 Ne agg\u00f3dj! Igazi j\u00f3kaja<\/a>! Aki h\u00e1rmat eszik bel\u0151le, annak \u00fagy elindul a fant\u00e1zi\u00e1ja, hogy nem gy\u0151zi utol\u00e9rni!
– H\u00e1t legyen… – s\u00f3hajtott h\u0151s\u00fcnk, \u00e9s falatozni kezdett.
– De ne feledd, ha ma \u00e9jf\u00e9lig nem v\u00e9gzel az \u00f6sszefoglal\u00f3val, nem t\u00e9rhetsz vissza a gasztroblogger tiszt\u00e1sra, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9 nem siker\u00fclnek a kelt t\u00e9szt\u00e1id!
– J\u00f3kor mondja, \u00f6regap\u00e1m… Az\u00e9rt ez \u00fagy lett volna fair, ha m\u00e9g azel\u0151tt sz\u00f3l, hogy megeszem ezeket!<\/a>– \u00cdgy k\u00e9nytelen vagy elk\u00e9sz\u00edteni az \u00f6sszefoglal\u00f3t, hehehe… \u00dagyis k\u00edv\u00e1ncsi vagyok m\u00e1r, kihez ker\u00fcl a staf\u00e9ta… iz\u00e9, p\u00e1lca.
Maimoni tov\u00e1bbindult. Egyszer csak virslihulig\u00e1nok<\/b> \u00e1llt\u00e1k \u00fatj\u00e1t.
– Azta, m\u00e1ris m\u0171k\u00f6dik a gomba… – gondolta mag\u00e1ban.\u00a0
– Ide a\u00a0 p\u00e1lc\u00e1val, vagy t\u00fcst\u00e9nt megsp\u00e9kellek n\u00e9mi spagettivel, \u00e9s a babakonyh\u00e1<\/a>ban v\u00e9gzed! – fenyeget\u0151z\u00f6tt\u00a0 az egyik hob\u00f3szer\u0171 h\u00fask\u00e9sz\u00edtm\u00e9ny, \u00e9s cs\u00fany\u00e1n n\u00e9zett. M\u00f6g\u00f6tte hozz\u00e1 hasonl\u00f3 kalam\u00e1ri<\/b>k \u00e9s kaktusz<\/b>ok sorakoztak. <\/p>\n<\/a>– Azt\u00e1n mihez kezden\u00e9l vele?
– Mi k\u00f6z\u00f6d neked hozz\u00e1? Kell \u00e9s k\u00e9sz! – Felelte a cseppet sem kedves virsli, \u00e1m ekkor egy malac t\u0171nt fel a sz\u00ednen, \u00e9s a hulig\u00e1nok kereket oldottak.
– Ezeket azt\u00e1n j\u00f3l megijesztetted – mondta Maimoni. – Gondolom, f\u00e9ltek, hogy megeszed \u0151ket…<\/p>\n<\/a><\/div>\n
– Szeg\u00e9ny… – sz\u00e1nakozott Maimoni. – \u00c9s most merre tartasz?
– Azt mondta egy szak\u00e1llas kis \u00f6reg, hogy valami p\u00e1lc\u00e1t kell megszereznem, akkor visszat\u00e9r az \u00e9tv\u00e1gyam.Valami fura nev\u0171 illet\u0151n\u00e9l van. Maimoni, vagy mi. T\u00e9nyleg, t\u00e9ged hogy h\u00edvnak?
– Ma… majdnem mondtam m\u00e1r az el\u0151bb, de akkor most mutatkozom be: a nevem Scarlett Johansson. \u00c9pp csak kir\u00e1ndulok.<\/p>\n<\/a><\/div>\n
– Hej, holl\u00f3 koma, mi van abban a t\u00e1lban?
A holl\u00f3 n\u00e9zett m\u00e9rgesen, de nem v\u00e1laszolt. Maimoni fogta mag\u00e1t, felm\u00e1szott mell\u00e9; h\u00e1t l\u00e1tja \u00e1m, van az ed\u00e9nyben hideg, majon\u00e9zes t\u00f6lt\u00f6tt savany\u00fa k\u00e1poszta, majon\u00e9zes savany\u00fa k\u00e1poszta sal\u00e1ta… <\/b>
– Nah\u00e1t, pont olyan, mint Parsley<\/a>-\u00e9… – mondta halkan. Nem is gondolkodott tov\u00e1bb, letelepedett <\/b>a holl\u00f3 mell\u00e9, \u00e9s kom\u00f3tosan csipegetni kezdett. A mad\u00e1r haragosan meresztgette a szemeit, de semmit nem tudott tenni; a t\u00e1l t\u00fal neh\u00e9z volt ahhoz, hogy elrep\u00fclj\u00f6n, ha pedig kinyitotta volna a cs\u0151r\u00e9t, az eg\u00e9sz adag odalett volna.Miut\u00e1n Maimoni j\u00f3llakott, udvariasan elk\u00f6sz\u00f6nt a mad\u00e1rt\u00f3l, \u00e9s tov\u00e1bbment.\u00c1m egyszer csak azt vette \u00e9szre, hogy elt\u00e9vedt.
– J\u00f3 \u00e9g, hogy keveredek innen haza? Hogyan leszek k\u00e9szen az \u00f6sszefoglal\u00f3val \u00e9jf\u00e9lig? – morfond\u00edrozott hangosan.<\/p>\n<\/a><\/div>\n
– Hogyan?
– Meghajl\u00edtom a teret. Einstein szerint \u00edgy lehets\u00e9ges az id\u0151utaz\u00e1s. Te csak \u00e1tl\u00e9psz a m\u00e1sik dimenzi\u00f3ba, \u00e9s id\u0151ben k\u00e9szen leszel azzal az \u00edr\u00e1ssal.
– Mit k\u00e9rsz cser\u00e9be?
– Hozz\u00e1l nekem m\u00e1lnakr\u00e9mes muffint<\/b> \u00e9s vajs\u00f6rt <\/b>L\u00fadany\u00f3<\/a>t\u00f3l.
– Hol tal\u00e1lom?<\/p>\n<\/a><\/div>\n<\/a><\/div>\n
– Ismered Alice t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t?
– Mondjuk…
– Na, h\u00e1t ott is az \u00e9n kezem van a dologban. \u0150 m\u00e1rv\u00e1nyos csoki<\/b>t <\/b>adott sz\u00e1r\u00edtott c\u00e9klakock\u00e1kkal<\/b>. Alice is \u00fagy kapta valami\u00a0Gabah<\/a>-t\u00f3l… \u00c9s milyen sztori lett bel\u0151le, h\u00fa\u00fa\u00fa, any\u00e1m…
– Aha, h\u00e1t megpr\u00f3b\u00e1lom… B\u00e1r az\u00e9rt, bevallom, nem v\u00e1gyom olyan kalandokra, mint az \u00e1ltalad eml\u00edtett l\u00e1ny. Kiss\u00e9 sz\u00fcrre\u00e1lis a mes\u00e9je.<\/p>\n<\/a><\/div>\n
– Az meg hogyan k\u00e9sz\u00fcl?<\/p>\n<\/a><\/div>\n
\u00e9s egy gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6s t\u00e1lban tal\u00e1lta mag\u00e1t avok\u00e1d\u00f3k, kivik, gr\u00e9pfr\u00fatok, r\u00e9p\u00e1k \u00e9s alm\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt.
– Te j\u00f3 \u00e9g, t\u00e9nyleg meghajl\u00edtotta a teret… De hogy lettem ilyen kicsi? – t\u00f6prengett h\u0151s\u00fcnk f\u00e9lhangosan.
– Nem te lett\u00e9l kicsi, \u00f3ri\u00e1sorsz\u00e1gban vagy – v\u00e1laszolta unottan az egyik punnyadt avok\u00e1d\u00f3.<\/a>– \u00d3, \u00f6rvendek…
– Minek?
– H\u00e1t a szerencs\u00e9nek, hogy tal\u00e1lkoztunk.
– Nem sok\u00e1ig \u00f6r\u00fclhet a t\u00e1rsas\u00e1gunknak; ugyanis el\u0151bb-ut\u00f3bb minden avok\u00e1d\u00f3t utol\u00e9r a guacamole-v\u00e9gzet… legal\u00e1bbis nek\u00fcnk ezt mondt\u00e1k. Azt\u00e1n megesznek… nem csak keny\u00e9rrel<\/a>.<\/a>Ekkor egy \u00f3ri\u00e1si k\u00e9z ny\u00falt a t\u00e1lba, kiemelte az egyik avok\u00e1d\u00f3t. Maimoni meg sem mert moccanni; \u00f3vakodva figyelte, hogy a k\u00e9z b\u00fazalisztet, kukoricalisztet, sz\u00f3dabikar\u00f3n\u00e1t, s\u00fct\u0151port sz\u00f3r egy t\u00e1lba. Oda ker\u00fclt az avok\u00e1d\u00f3 is – \u00e9s egy \u00f3ra m\u00falva hatalmas s\u00fctem\u00e9ny illatozott az \u00f3ri\u00e1s asztal\u00e1n.
– L\u00e1tj\u00e1tok – sz\u00f3lt Maimoni a marad\u00e9k avok\u00e1d\u00f3khoz – van m\u00e1s is a guacamole-v\u00e9gzeten k\u00edv\u00fcl…
Azzal, mivel az \u00f3ri\u00e1s nem volt a konyh\u00e1ban, kim\u00e1szott a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6k k\u00f6z\u00fcl.
Az asztalon el\u0151sz\u00f6r egy hegynyi fura sz\u00edn\u0171 macaron<\/b> mellett haladt el, majd egy m\u00e1sik t\u00e1l vonta mag\u00e1ra a figyelm\u00e9t: kurkuma<\/b> illat lengedezett k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte.<\/p>\n<\/a><\/div>\n
Ekkor berontott a konyh\u00e1ba az \u00f3ri\u00e1s, aki l\u00e1that\u00f3an nagyon inger\u00fclt volt.
– Emberszagot \u00e9rzek! Emberszagot \u00e9rzek! Hol b\u00fajk\u00e1lsz, te nyavaj\u00e1s…?!
Maimoni beh\u00fazodott egy macaron \u00e9s egy ottfelejtett h\u00f3vir\u00e1g k\u00f6z\u00e9.
Az \u00f3ri\u00e1s k\u00f6rbe-k\u00f6rbe j\u00e1rk\u00e1lt, ben\u00e9zett a t\u00e1ny\u00e9rok, a poharak k\u00f6z\u00e9, felt\u00farta az ev\u0151eszk\u00f6z\u00f6s fi\u00f3kot, sz\u00e9tsz\u00f3rta a szalv\u00e9t\u00e1kat. Azt\u00e1n kiment, hogy a lak\u00e1s t\u00f6bbi helyis\u00e9g\u00e9t is \u00e1tkutassa.
Maimoni k\u00f6zben lem\u00e1szott az asztalr\u00f3l, \u00e1m v\u00e9leten\u00fcl egy ottfelejtett sal\u00e1t\u00e1st\u00e1lba pottyant.<\/p>\n<\/a><\/div>\n
A t\u00e1lban volt kelk\u00e1poszta, f\u0151tt gesztenye darabolva, narancs, piros kaliforniai paprika, s\u00f3, cukor, n\u00e9mi almaecet, \u00e9s m\u00e9g ol\u00edvaolaj illat\u00e1t is lehetett \u00e9rezni. M\u00e1r \u00e9ppen kikepesztetett a sal\u00e1t\u00e1b\u00f3l, de ekkor az \u00f3ri\u00e1s viharzott be az ajt\u00f3n. Felkapta a t\u00e1lat, \u00e9s bevitte mag\u00e1val a nappaliba. <\/a>A t\u00e9v\u00e9ben \u00e9pp valami kibesz\u00e9l\u0151s\u00f3 ment, az \u00f3ri\u00e1s l\u00e1that\u00f3an nagyon bele\u00e9lte mag\u00e1t. Az \u00e9telt a doh\u00e1nyz\u00f3asztalra tette, ahol m\u00e1r volt egy f\u00e9lig \u00fcres s\u00f6rhab poh\u00e1rkr\u00e9m<\/b>, \u00e9s egy szelet karamelles-s\u00f3smogyor\u00f3s csokitorta<\/b>. Az \u00f3ri\u00e1s \u00fagy hozatta ezeket, Maimoni kikukucsk\u00e1lt a sal\u00e1t\u00e1st\u00e1lb\u00f3l, \u00e9s megl\u00e1tta az \u00e9telsz\u00e1ll\u00edt\u00f3 c\u00e9g nev\u00e9t: Chef Viki<\/a> H\u00e1zias Konyh\u00e1ja.
– Hmmm… ez valahonnan ismer\u0151s…- gondolta, \u00e9s felvillant a rem\u00e9ny, hogy \u00fajra kapcsolatot teremthet a val\u00f3di vil\u00e1ggal.- \u00d3, b\u00e1rcsak kijutn\u00e9k innen valahogy…<\/p>\n<\/a>\u00c9s akkor megl\u00e1tta az \u00f3ri\u00e1s kuty\u00e1j\u00e1t. Ott fek\u00fcdt a doh\u00e1nyz\u00f3asztal mellett. H\u0151s\u00fcnk megv\u00e1rta, am\u00edg a kibesz\u00e9l\u0151s\u00f3 a vita cs\u00facspontj\u00e1hoz \u00e9rkezett, \u00e9s akkor vett egy nagy leveg\u0151t, kiugrott a sal\u00e1t\u00e1b\u00f3l, \u00e9s a kutya bund\u00e1j\u00e1ra vetette mag\u00e1t. A kuty\u00e1t \u00e9pp valami \u00e9rz\u00e9keny pontj\u00e1n siker\u00fclt eltal\u00e1lnia, ez\u00e9rt az felugrott, \u00e9s kirohant az ajt\u00f3n. Maimoni er\u0151sen kapaszkodott az \u00e1llat sz\u0151r\u00e9be, majd amikor az a ker\u00edt\u00e9shez \u00e9rt, leugrott r\u00f3la. Kib\u00fajt a ker\u00edt\u00e9s l\u00e9cei k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s szaladni kezdett.
Szaladt, szaladt, ahogy csak a l\u00e1ba b\u00edrta. Hamarosan egy t\u00f3 partj\u00e1ra \u00e9rt.<\/p>\n<\/a><\/div>\n
–\u00a0 Ha megmondod, ki az a konyhai alkalmazott, aki seg\u00edt, de m\u00e9g csak tanulja a szakm\u00e1t, \u00e1tviszlek!
– Esetleg a Kiskukta<\/a>?
– Nyert! Pattanj a h\u00e1tamra! – Maimoni fel\u00fclt a halra, az pedig sz\u00e9lsebesen \u00e1tvitte \u0151t a t\u00falpartra. H\u0151s\u00fcnk megk\u00f6sz\u00f6nte a fuvart, \u00e9s tov\u00e1bbindult.
Egyszer csak egy szepeg\u0151 kisl\u00e1ny j\u00f6tt vele szemben.
– Szervusz, kisl\u00e1ny, mi\u00e9rt szepegsz? Tal\u00e1n csak nem te vagy Szepyke<\/a>?<\/p>\n<\/a><\/div>\n
– Ej, no, azt\u00e1n mi\u00e9rt ne ker\u00fclne bele?
– H\u00e1t mert elfelejtettem elk\u00fcldeni a linket a megadott e-mail c\u00edmre!
– J\u00f3l van, ne s\u00edrj, szerencs\u00e9d, hogy velem tal\u00e1lkozt\u00e1l, ugyanis \u00e9n \u00edrom az \u00f6sszefoglal\u00f3t. \u00c9s meg\u00edg\u00e9rem, hogy beleteszem a a csics\u00f3kap\u00fcr\u00e9det, ha megmondod, hogyan jutok vissza a val\u00f3di vil\u00e1gba. Ugyanis, ha \u00e9jf\u00e9lig nem teszem k\u00f6zz\u00e9 az \u00f6sszefoglal\u00f3t, nem t\u00e9rhetek vissza a gasztrobloggerek k\u00f6z\u00e9, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9 nem siker\u00fclnek a kelt t\u00e9szt\u00e1im!
– H\u00e1t, itt kell lem\u00e1szni ezen az \u00e9gig \u00e9r\u0151 paszulyon. De siess, mert mindj\u00e1rt lej\u00e1r az id\u0151d!<\/div>\n