Mostan\u00e1ban k\u00e9t alkalommal ker\u00fcltem olyan helyzetbe, amikor nem tudtam eld\u00f6nteni, mi a j\u00f3 megold\u00e1s; nem akartam piti\u00e1nernek l\u00e1tszani (mert nem vagyok az), meg balek sem akartam lenni. Egyik esetben m\u00e9gis baleknak, a m\u00e1sikban meg piti\u00e1nernek \u00e9reztem magam.
Az els\u0151: kedvenc k\u00e1v\u00e9z\u00f3mban eb\u00e9deltem. Ettem egy sal\u00e1t\u00e1t, ittam k\u00e1v\u00e9t, narancslevet, majd mikor m\u00e1r indultam volna, befutott egy ismer\u0151s\u00f6m, aki seg\u00edts\u00e9get k\u00e9rt egy bizonyos netes k\u00e9rd\u00e9sben, \u00edgy m\u00e9g vagy f\u00e9l \u00f3r\u00e1t besz\u00e9lgett\u00fcnk. K\u00f6zben \u0151 is ivott egy k\u00e1v\u00e9t. – Megh\u00edvlak – mondta nekem, de elh\u00e1r\u00edtottam, mondtam, nem j\u00e1rn\u00e1l j\u00f3l velem, nekem nemcsak egy k\u00e1v\u00e9m volt. Ennyiben maradtunk. \u0150 m\u00e1sik asztalhoz t\u00e1vozott, \u00e9n pedig fizettem. Szokatlanul magas volt az \u00f6sszeg, de nem tanulm\u00e1nyoztam \u00e1t a sz\u00e1ml\u00e1t, mennem kellett. Azt\u00e1n, ahogy t\u00e1volodtam a k\u00e1v\u00e9z\u00f3t\u00f3l, h\u00e1t csak foglalkoztatott: hogy lett nekem ekkora a v\u00e9g\u00f6sszegem? Addig-addig fil\u00f3ztam, hogy \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, visszamegyek. Nem reklam\u00e1lni, csak tiszt\u00e1zni. H\u00e1t, kider\u00fclt, hogy az \u00faj munkaer\u0151 hozz\u00e1adta ismer\u0151s\u00f6m k\u00e1v\u00e9j\u00e1t is az \u00e9n fogyaszt\u00e1somhoz; \u00f3, mondom, \u0151 akart megh\u00edvni engem, \u00e9n nem akartam fizetni az \u00f6v\u00e9t… Visszaadjuk – mondta kedvesen a f\u0151n\u00f6k, de ekkor m\u00e1r h\u00e1r\u00edtottam, mondom, nem \u00e9rdekes, ennyi belef\u00e9r, akkor most \u00e9n h\u00edvtam meg az ismer\u0151st.
\u00c9s ennek ellen\u00e9re egy ideig m\u00e9g bosszantott a dolog. Pedig nem vagyok kicsinyes, \u00e9s egy egyszer\u0171 t\u00e9ved\u00e9sr\u0151l volt sz\u00f3. El\u0151fordul.
A m\u00e1sik eset friss. Az \u00e1ltalam prefer\u00e1lt szupermarketbe menet, az egyik bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3kocsiba beragadt a sz\u00e1zasom. Sem a p\u00e9nzt nem b\u00edrtam kioper\u00e1lni, sem a kocsit nem tudtam elszak\u00edtani az el\u0151tte lev\u0151t\u0151l. Szerencs\u00e9re volt n\u00e1lam m\u00e1sik sz\u00e1zas, \u00edgy \u00fajabb kocsit kock\u00e1ztattam meg, de ez\u00fattal sikerrel j\u00e1rtam. Bent az \u00fczletben megl\u00e1ttam k\u00e9t ismer\u0151s elad\u00f3t, akik most nem dolgoztak, v\u00e1s\u00e1roltak, ak\u00e1rcsak \u00e9n. Megk\u00e9rdeztem t\u0151l\u00fck, ilyenkor mi a teend\u0151, ki k\u00e9ne szabad\u00edtani azt a sz\u00e1zast, erre mondt\u00e1k kedvesen, menjek oda az elad\u00f3 koll\u00e9g\u00e1jukhoz, mondjam el, mi t\u00f6rt\u00e9nt, a rakt\u00e1rban van c\u00e9lszersz\u00e1m, azzal kiszedi nekem a sz\u00e1zast. Odamegyek a koll\u00e9gan\u0151h\u00f6z, mondom, mi a szitu. Erre r\u00e1m n\u00e9z:
– \u00c9s \u00e9n hogy vegyem ki?
– H\u00e1t, a koll\u00e9gan\u0151id azt mondt\u00e1k, sima \u00fcgy…de mindegy, nem \u00e9rdekes…csak, gondoltam, sz\u00f3lok, hogy az egyik kocsioszlopot ezennel beragasztottam… [\u00c9s \u00edrj\u00e1tok a homlokomra, hogy balek vagyok.]
Kiss\u00e9 kelletlen\u00fcl ugyan, de elment az elad\u00f3, majd t\u00edz perc m\u00falva megkeresett, \u00e9s azt mondta, a p\u00e9nzt\u00e1ros odaadja azt a sz\u00e1zast. Nem mosolygott.
Amikor fizettem, az am\u00fagy rendk\u00edv\u00fcl kedves p\u00e9nzt\u00e1rosnak megeml\u00edtettem a sz\u00e1zast, mire gondterhelten n\u00e9zett r\u00e1m: – de \u00e9n csak innen a kassz\u00e1b\u00f3l tudom odaadni…
– J\u00f3, mindegy, felejts\u00fck el, csak a koll\u00e9gan\u0151d mondta, de nem \u00e9rdekes…
– De, de, tess\u00e9k. Majd lenyelem.
– H\u00e1t…k\u00f6szi…de t\u00e9nyleg nem gond…[\u00cdrj\u00e1tok a homlokomra, hogy piti\u00e1ner alak.]
Ezen gondolkodtam azt\u00e1n egy csom\u00f3t. Ha az els\u0151 esetben le tudtam nyelni \u00f6tsz\u00e1z forintot, most mi\u00e9rt nem hagytam azt a sz\u00e1zast? De mi\u00e9rt hagytam az \u00f6tsz\u00e1zat? Mi\u00e9rt kellette volna nekem lenyelnem azt a sz\u00e1zast?
Mi\u00e9rt kellett volna odaaj\u00e1nd\u00e9koznom azt a boltnak?
\u00dagy \u00e9rzem, n\u00e9ha annyira jellegzetesen „magyarul” reag\u00e1lok. Szerintem ez egy n\u00e9metnek, egy sv\u00e1jcinak nem lenne probl\u00e9ma. \u00dagy ragaszkodna hozz\u00e1, hogy az az \u0151 p\u00e9nze, mint a pinty. \u00d6sszegt\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl.<\/p>\n
\u00c9rtitek a dilemm\u00e1t…? Ker\u00fclt\u00f6k hasonl\u00f3 helyzetbe? Vagy csak \u00e9n vagyok ilyen?<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Mostan\u00e1ban k\u00e9t alkalommal ker\u00fcltem olyan helyzetbe, amikor nem tudtam eld\u00f6nteni, mi a j\u00f3 megold\u00e1s; nem akartam piti\u00e1nernek l\u00e1tszani (mert nem vagyok az), meg balek sem akartam lenni. Egyik esetben m\u00e9gis … <\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[14],"tags":[],"class_list":["post-558","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-szosszenet-2"],"yoast_head":"\n