Gondos anyát nem érhet olyan meglepetés, hogy a legszebb nagy kabátgomb eltűnjön és kisfia gombcsapatában bukkanjon fel – mert gondos anya maga válogatja gyermeke részére mindazokat a gombokat, melyek ruhára már nem kellenek, de játékra éppen jók.
(Pataki Mária: A dolgozó nő háztartása, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1956, 20.o.)
Előzmény: Szabóné egy napja
Ja , mert a pasik engedték , hogy anyukák beleszóljanak a gombfoci csapatba. Fiataloknak ! régen a fiúk nagy gombokkal gombfociztak , amit szurokkal ragasztottak és reszeltek.Nekem idősebb a férjem , ezért tudom. A fiam elvitte a férjem régi gombjait és a mai gombokat , amikor a ELTE Radnóti gimibe felvételizett . Be kellett mutatni egy hobbyt. Amúgy felvették és most már Corvinusra jár. Pataki Anikó
Bruhahaha… :):):):) Ez mekkora már…! :):):) Köszönöm, rég nevettem ilyen jót. 🙂
A „gondos anya” kifejezés nekem mindig összeszorítja a gyomromat és azt az érzést kelti bennem, hogy én nem vagyok olyan. Fene tudja miért:-)))
Ó, bár ez lenne a legnagyobb problémánk! Egy elveszettnek hitt kabátgomb! :)A „gondos anya” egyébként engem is frusztrál! :))
Szerintem amilyen gondos ez a Szabóné, egy nyamvadt gombot sem ad a gyereknek, mer’ jó lesz az még ruhára vagy cihára, hanem elküldi, hogy „Eriggy fiam, játsszál inkább kaviccsal”.Juli
Végre kiderül, hogy azért Szabónénak is van szíve, csak időbeosztás és kontroll alatt tartja… :DEgyébként a „gondos anya” kifejezéstől nekem futkos a hideg a hátamon…
@NévtelenÚgy látszik Szabóné „buttonsoccermom” volt… 😀