Savanyú répaleves juhtúrós kölesgombóccal

Csak hogy legyen valami köleses már…
Ha lenne „Ország levese” választás, ezt benevezném. Egyrészt, mert a savanyú répa, mint alapanyag egészen ritkán fellelhető, másrészt meg azért, mert nagy kár lenne, ha kifelejtődne a magyar gasztronómiából. Harmadrészt azért, mert köles van még benne, meg juhtúró, amelyek mind klasszikus magyar alapanyagok.

Aki szereti a savanyú káposztát, illetve az abból készült ételeket, ezt is szeretni fogja.
A savanyú répa takarmányrépából, másik nevén kerekrépából (de hallottam már kerékrépaként is emlegetni) készül, savanyítással. A zöldség maga a káposztafélék családjába tartozik, már az ókori görögök és rómaiak is fogyasztották. Európában ínséges időkben nagyon fontos élelmiszer volt, főleg a burgonya megjelenése előtt. Magyarországon nem túlzottan ismert, kivéve Zalában – jó helyen lakunk – ahol savanyítva teszik el, illetve állatoknak adják, ezért hívják takarmányrépának is. Íze egészen különleges, a tormára emlékeztet, csak éppen nem csíp. Ázsiában, arab országokban is főznek vele, a franciák pedig egészen változatosan készítik. Van benne kalcium, foszfor és vas, továbbá C-,  A-, B1-, B2-vitamin.
Amúgy én sem régóta ismerem.
Történt ugyanis nagyjából egy hónapja, hogy a hentesnél álltam megint sorban (szeretek itt sorban állni, ez egy olyan sor, ahol mindig történik valami), én már épp kaptam, amit kértem, a másik eladó pedig a mögöttem álló nénihez szólt:
– Bözsikém, mit adhatok?
– Van farok, Gáborkám? – kérdezett vissza a néni, és hát hadd ne mondjam, milyen pajzán poénok kezdtek röpködni egyből a hentesek részéről a farok különböző méreteire vonatkozóan. Mivel elég rosszul viselem az ilyesmit, a nénihez fordultam, és őszinte érdeklődéssel megkérdeztem:
– Mit tetszik főzni belőle?
– Savanyú répalevest, kedveském. Nagyon szeretem, tudja…
– Hát, felőlem meg ott maradhatna mind az edénybe’…- morgott Bözsi néni férje az asszony háta mögül.
– Nahát, savanyú répalevest? Életemben nem hallottam még. Hogyan tetszik készíteni?
– Hát, veszek a piacon savanyú répát, egy kilót. Aztán, kell egy kis füstölt szalonna, kockára vágja, lepirítja, azon aztán a hagymát, aztán fél kiló combot vagy lapockát kockára vágva, fehéredésig… Megszórja paprikával, felengedi vízzel, belerakja a kinyomkodott répát, só,bors, babérlevél, puhára főzi… A végén meg behabarja. Ja, meg farok az kell ám bele, anélkül nem lesz az igazi!

Bár ezt követően nyitott szemmel jártam a különböző élelmiszer-beszerzési helyeimen, savanyú répát nem láttam sehol. Mígnem a napokban egy olyan bolt előtt, ahova ritkán térek csak be, felfigyeltem a kiírásra: SAVANYÚ RÉPA ÉS KÁPOSZTA KAPHATÓ. Bementem, hát kiderült, a tulaj termeltette, és savanyíttatta a répát, mert ő maga szereti. Kérdezte is egyből, mit fogok főzni belőle, mire én magabiztosan vágtam rá, hogy: savanyú répalevest.
– Hujujúúj, ne is mondja, de szeretem, de szeretem…! – lelkendezett, és el is határozta nyomban, ha hazamegy főzet egy nagy fazékkal a feleségével.
Még a boltban bevillant, hogy mi lenne, ha nem is ilyen székelykáposzta-szerűen főzném meg, hanem a húst, a juhtúrót összegyúrnám kölessel… kész is volt a fejemben a recept.

Hozzávalók:
1 fej lila hagyma
1 tk pirospaprika
80 dkg savanyú répa
20 dkg füstölt hús (én füstölt csirkemellet használtam, de bármilyen jó)
10 dkg juhtúró
10 dkg köles
1 tojás
2,5 dl tejföl
2 ek liszt
1 ek szárított zöldség
só
bors
babérlevél

Először is a kölest kb. 2,5-szeres vízbe – amelybe sót is tettem, 1 kávéskanálnyit – feltettem főni. Amikor készen volt, levettem róla a fedőt és hűlni hagytam.

2-3 evőkanálnyi olajon dinsztelni kezdtem a hagymát.

Megszórtam pirospaprikával, és egyből felöntöttem fél liter vízzel, nehogy megégjen a paprika, mert akkor keserű lesz.

Beletettem a kinyomkodott répát, a fűszereket, a szárított zöldséget, és lefedtem. Főzni kezdtem, közben összeállítottam a gombóc masszáját.

A füstölt húst az aprítógépben egyneműsítettem a juhtúróval és a tojással. Aztán összekevertem a kölessel is.

Amikor a répa már majdnem puha volt, a diónál valamennyivel nagyobb gombócokat formáztam a masszából, és a levesbe rakosgattam. Még kb. tíz percig főztem.
Utána kiszedtem a gombócokat, behabartam a levest a tejföllel (tejföl+2 ek liszt összekever, merünk bele kicsit a levesből, csomómentes legyen, és úgy öntsük a levesbe, folyamatos keverés mellett).
Készen volt.
Jót tesz neki, ha tálalás előtt legalább fél órát áll.
Az alábbi képet Bence készítette, és nagyon szerette volna, hogy felkerüljön. Hát íme.