Izgulok.
Ma lesz az ajándék vacsora, tudjátok, amiről jó egy hete írtam, hogy ajándék leszek.
Az előétel az abban a posztban leírt „parmezános-mandulás keksz mézzel karamellizált körtével és füstölt kacsamellel” lesz, mellé Mészáros Pinot Noir Rosé.
A leves a szardellás fokhagymaleves, de nem mandulával, hogy ne legyen már mindenben mandula.
A főétel a tésztában sült barna sörös-gombás marharagu, a Sárosdi pince 2007-es Cabernet Franc-jával.
A desszert almás-mazsolás mascarponés tésztakosárka lesz, legalábbis jelen állás szerint, de még nincs teljesen készen a fejemben… Nem szabad, hogy túl édes legyen, a bor már megvan hozzá, mégpedig Tokaji késői arany, 2008-as, édes. A desszert nem lehet édesebb a bornál.
Persze, ilyenkor mindig becsúszik valami gikszer, valami nem úgy sikerül, mint a múltkor, amikor tökéletes lett…
Most például a leves: mivel lejöttünk a fehér lisztről családilag, teljes kiőrlésű kenyér van itthon, ezzel sűrítettem. Finom, csakhogy a búzakorpa, ami kivált a kenyérből, kaparja a torkomat. Leszűrtem már a levest a legfinomabb szűrőmön át, én még mindig érzem.
Ágnes asszony a lepedőjét mosta, én a levesemet szűröm.
Más indíttatásból, persze.
Szóval, legyetek szívesek, drukkoljatok nekem, hogy jól sikerüljön a vacsora. Nem szeretném elrontani senki szülinapját…
Ha Te csinálod persze hogy sikerül. Fel sem merül bennem a nem. Azért szorítok, és várom a beszámolót.
Drukkol drukkol drukkol!!! persze, hogy nem lesz semmi gikszer. Bár én is kaphatnék ilyen ajándékot szülinapomra!:)
Drukkolok ám! :):):) De te mindent megoldasz! Nem is akárhogy!
Jó szekszárdi borokkal… 🙂 Biztosan nagyon jó lesz! Verocs
Tuti rendben lesz minden!
Hogy sikerült? Üdv, Anasztázia F.
Jól drukkoltunk? :)) Hogy sikerült a vacsi?
Már írom a bejegyzést, szuper volt!