A cukrászda telefonszáma:

06 30 147 8870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Amikor diétázom (szerintem ez a szó sem jobb, mint a fogyókúra – olyan, mint egy eufemizmus…), egészen vad ötleteim támadnak időnkét. Ifjú koromban egyik kedvencem volt ilyenkor a káposztalevél mézzel megkenve, feltekerve. Éva barátnőm meg majdnem elájult.
Szerintem ettől a recepttől sem lesz elragadtatva, pedig komolyan mondom, finom. Csak hát a cékla, szegény-szegény cékla nem bír észrevétlen maradni, és elriasztja az újdonságok iránt kevésbé fogékony népséget.
Én szeretem a céklát. Régebben azt hittem, csak savanyúságnak jó, de amióta gasztroblogot írok, e téren is szélesedett a látóköröm; használtam már céklát sütibe, levesbe többször is, készült belőle köret, saláta. És egyre inkább nem értem, mi ez a makacs fenntartás ezzel a nagyszerű zöldséggel szemben? Miért „borzasztó” egy lila leves? Mennyivel rosszabb, mint a zöld, vagy a narancssárga?
Az oroszok bezzeg nem szörnyednek el miatta. Az ő konyhájukban megszokott elem.
Hát most nálunk is gyakran előfordul, mert viszonylag nagyobb mennyiséget kaptam, amit igyekszem változatosan felhasználni.

Hozzávalók:
1 szál póréhagyma (kb. 20 dkg)
1 cékla
2 szál sárgarépa
10 dkg vöröslencse
3 gerezd fokhagyma
1 kk őrölt kömény
só
bors
almaecet

A póréhagymát hosszában félbevágtam, és megmostam folyó víz alatt a rétegek között is. Utána a feleket újfent feleztem, és az így kapott négy részt vékonyan felszeleteltem. Kevés olívaolajon dinsztelni kezdtem.

Közben megtisztítottam, és a V gyalun julienne-re (gyufaszál méret) gyalultam a répát és a céklát. A hagymához adtam. Apróra vágtam a fokhagyma gerezdeket is, és mentek a többihez.

Felöntöttem a zöldségeket kb. 1,5 liter vízzel, és forralni kezdtem. Amikor már forrt, hozzáadtam a vöröslencsét, és főztem úgy 15 percig. Közben sóztam, borsoztam, köményeztem, a vége felé kb. 3 ek almaecetet is beleraktam. Aztán, úgy nagyjából a felét kivettem egy edénybe, botmixerrel pürésítettem, majd visszaöntöttem a többihez. Így lett az eredmény egy klassz, savanykás, ámde, belátom, nem túl szép leves.
Én boldog voltam vele, mert jóllaktam vele.
Uzsonnára következett a nagyobbik lányom szülinapi tortája, ami egészen pontosan „torta light” kategória: erősen csökkentett kalória- és szénhidráttartalommal, mert az ünnepelt legalább olyan elszánt az életmódváltást illetően, mint én.
Ő még fut is esténként.

Kis háttérinformáció: az első képen látható levest addig-addig huzigáltam az alatta levő konyharuhán ide-oda az asztalon (kedvezőbb fényviszonyok elérése érdekében), amíg végül mind arra a fehér textilre ömlött. Nem könnyű bloggernek lenni.

Ajánlott cikkek

7 Hozzászólás

  1. Áh, látnátok csak a lengyel hideg barszczot – reggelire a panzióban! – a céklaleves a tejföltől olyan rózsaszínű, hogy…Remek ötlet ez a vöröslencsés leves, megcsinálom én is.

  2. Nekem semmi bajom a cékla színével, szép szín. Én az ízét nem szeretem, van ilyen. A nagyobbik lányom ipari mennyiségben fogyasztotta babakorában, alig győztem főzni neki a napi betevő adagot :). Ezen felbuzdulva a kisebbik lányomnál is nagy serényen nekiestem ugyanígy a céklapüréfőzésnek, de őt semmivel nem lehetett rávenni, hogy pár kanálnál többet megegyen belőle… Ízlések és pofonok -mint tudjuk- különböznek :).

  3. Én a „fogyókúrás” káposztalevesbe is céklát főzök. A színe és az íze is csodás. A nyers céklasalátát imájuk. Próbáljátok ki!! Persze aki szereti a céklát.

  4. Én is a 8 hónaposomnak főztem most céklát, megkóstoltam, és ízlett. Mi nem esszük amúgy, de egy levest belőle szívesen kipróbálnék, úgyhogy jókor jött a poszt.

  5. Tegnap este megfőztem ezt a klassz levest! Olyan finom volt! Férjem ugyan hiányolta belőle a füstölt kolbászt, dehát férfiból van… Almaecet híján borecetet tettem bele, remélem, nem bűnöztem nagyot, mert ahogy láttam az ecet is tiltólistán van. (Nem egészen értem, miért!) Isten éltesse Nórit! 🙂

  6. Mint látszik, visszafele pótolom a hétvégét. :o)Szóval – ha pont te írtad a receptet, akkor bocs – nekem tavaly télen a kedvenc köretem volt az alufóliában megsütött cékla (egy kis kakukkfűvel és sóval), amire fokhagymás joghurtot locsoltam. Nyami-nyami! Pedig előtte én is csak savanyúságnak szerettem. :o)

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük