Tegnap este a vendégekkel érkezett egy doboz tintahal. Marokkói. Egyesével csomagolt, prémium kategóriás. Mivel Pisti, aki hozta, profi a halpucolásban, értelemszerűen ő végezte a műveletet.
Hát így nézett ki a kicsomagolás, most következett a pucolás.
A teendő dióhéjban a következő:
1. A haltesteket meg kell tisztítani a nyálkás külsőtől (kézzel lehúzogatjuk).
2.Aztán egy vagy két ujjal belenyúlunk a testbe a fej alatt, és kihúzzuk a belet.
3. Kihúzzuk az úgy nevezett szépiacsontot is, ami olyan, mintha üvegből lenne. Nagyon érdekes.
4. A belekről levágjuk a csápokat, a belek mehetnek a kukába.
5. A csápos részről eltávolítjuk a szájszervet, amelyben e ragadozó hal fegyvere található, ami olyan, mintha a fogat keverték volna a körömmel (lásd a nagy képen) – kuka.
6. Levágjuk a lábakat is (két hosszú lógó izé) – szintén kuka.
Ha ezeken a lépéseken túl vagyunk, akkor kaptunk (esetünkben) tíz tiszta tintahal testet, illetve a csápokat.
Vendégeink javaslatára a klasszik elkészítési módot választottuk.
Tehát: szeletelés, utótisztítás (hátha maradt még benne valami), só, bors, majd paprikás lisztbe forgatás és sütés forró olajban. Ez utóbbi műveletet már Pisti felesége hajtotta végre.
Szeretem a vendégeket!
Megmondjam, mit készítettem mellé? Majonézes kölessalátát…




nagyon szeretem a tintahalat!!!! Kölest még életemben nem ettem…. 🙂
Óóóóó, egy ilyen Pistivel én is szívesen összebarátkoznék! Na jó, a feleségével is…
Ilyen vendégek hozzám is jöhetnének, főleg tintahal és polip esetében.