Nem is tudom, már mikor elkészítettem a blog Facebook oldalát, aztán csak úgy elmaradt. Nem töltöttem rá semmit, még képet sem tettem fel. És még így is lájkolták vagy 21-en…
Nos, most viszont újult erővel indultam neki a feladatnak, tegnap útjára indítottam a Praktikák sok gyerekhez Facebook-oldalt; interaktívabb, mint a blog, mutatok olyasmiket is, amit itt nem – gyertek, lájkoljátok, kommenteljetek, kérdezzetek, mondjatok okos dolgokat.
Uncategorized
Hát lehet hogy maradi vagyok, öregszem, vagy nem is tudom, de aFb-ot nem bírtam megkedvelni. le is léptem onnan. ,de lehet, hogy mégis visszamegyek. Andicsek
Andicek, én sem szeretem. de haladni kell a korral…
Andicsek akart lenni, persze…:))
Szerintem a frászbúk még emészthető.Nézzétek meg a Twittert!!!Azt már az én gyomrom se bírja, pedig az lesz a kövi!!A hétvégén a hírek arról szóltak, hogy egy nő egyenes adásban tudósított a szüléséről!PfÚÚÚÚ!
Móni, én is hű olvasód vagyok, de a FB-on hadd ne. Kor ide vagy oda, a FB lassan már olyan, mint egy bevásárlóközpont, ahol az arab piacokon megszokott erőszakossággal nyomják az arcodba a portékákat.
Oké, nem kötelező:))