Két mondathoz szeretnék néhány fotót hozzáfűzni.
Tehát:
„Amíg én a hobbimnak éltem, a férjem hőssé avanzsált itthon, akkora vendégforgalmat bonyolított, amekkorát még ketten is ritkán szoktunk. Szóval, miközben a paraszt tortillát sütögettem a Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakközépiskola tankonyháján…”
„…addig ez a drága ember gondoskodott összesen 11 gyerek és 5 felnőtt szükségleteiről – na jó, a sógornőm is segített.”
A pizzadoboz-torony tetején látható, tipikusan szupermarket-gazdaságosolcsó tortadoboz címkéjének maradványa:
Enyhítő körülmény, hogy ezt nem a férjem vette, hanem apósom hozta…
Ó,ez nálunk is igy van. Ha véletlenül valami ok miatt házon kivül vagyok több napig, a férjem főz. Mekiset, donpepéset stb.
párom tud főzni – tényleg – csak épp olyan bátran használja a fűszereket, hogy bizony nem mindig tud az aprótalpúnk enni belőle – ebből aztán jön a férfihiszti… így inkább előre szoktam főzni ilyenkor (bár nagyritkán hagyom őket kettesben)
Szerintem élvezték amíg nem voltál:)
Így azért mindjárt más! :o) Bár keresztlányom apja szerint ahhoz is kell tehetség, hogy a megfelelő pizzát rendelje meg valaki. Náluk ő ért hozzá a legjobban. ;o)
🙂 de feltalálta magát! 😀