Igazából nem ez a neve, hogy zálátájá ulitká, de a mellékelt ábrán látható szguscsenka varenaját (sz szaharom) oroszoktól kaptuk ajándékba, így, gondoltam, gesztusképpen, legyen már orosz neve is ennek a finomságnak.
Noha nem tudom, pontosan mit jelent a felirat, tény, hogy ami a dobozban volt, nem más mint 38 dekányi dulce de leche, tejes karamellkrém, az oroszok ragyogó arccal nyújtották át két doboz kaviár, egy üveg örmény konyak és fél kiló vegyes bonbon társaságában, hogy ezt náluk mennyire imádják a gyerekek!
A bonbon egy idő után elfogyott, az örmény konyak is „elpárolgott”, a kaviár, hát, azt odaadtuk valakinek, de ez a kis mackós dobozka ottmaradt a konyhaszekrényben, és valahányszor megláttam, azon gondolkodtam, mibe is tehetném. Azt hittem, sima sűrített tejről van szó, és amikor ma előhalásztam ezt a konzervet a befőttek mögül, elhatároztam, kókuszos csiga krémjét fogja képezni némi kókuszreszelék társaságában.
Aztán kibontottam, és meglepődtem. Ez biza’ nem sima sűrített tej. Akkor meg azt gondoltam, csokis; hmmm, oké, legyen Bounty kalács, orosz Bounty, höhö. Aztán megkóstoltam. Hoppá, ez karamell, méghozzá tejes… Akkor is kókuszos lesz, méghozzá karamellkrémes kókuszos. Immár tántoríthatatlan voltam.
Arról, hogyan is készítem a csigát, részletes ismertetőt adtam ITT.
Ezúttal csupán a töltelék változott, az egyenletesen, téglalap alakúra kinyújtott tésztára kentem a karamellkrémet, megszórtam kókuszreszelékkel. Feltekertem, másfél centis szeletekre vágtam, az így kapott csigákat néhány centis távolságra egymás mellé helyeztem a tepsiben.
Nekem egy nagy és egy kisebb tepsibe fért bele az összes, ezért úgy döntöttem, egyszerre, légkeveréssel sütöm meg őket.
Langyos sütőbe tettem a tepsiket 15 percre, majd felcsavartam a hőfokot 180-ra, és kb. 22 perc alatt megsütöttem a csigákat.
Nagyon-nagyon finom, krémes kelt süti. Ha valaki szeretne ugyanilyet, ám nincsenek hasonlóan kedves orosz ismerősei, egyszerűen készíthet dulce de leche-t. ITT több receptet is talál.
Micsoda kincset rejtett az a macis doboz!
Bizony… már legalább egy éve itt őrizgettem…
Azt jelenti főzött sűrített tej cukorral, az orosz házi konyhaművészetben használják, ostya lapokat kennek meg vele. De biztosan a csiga is finom lett.
Orosz édességhez nekünk is volt már szerencsénk és kifogtuk a legborzalmasabb csokit, amit valaha kóstoltunk…. akkor lettünk hálásak a magyar csokikért….:)))) Viszont a kaviár az nem rossz….Ezt a csigát jól kitaláltad!
Nekem is van mindig pár dobozzal a szekrényben, ukrán rokonokhoz időnként kilátogató ismerős a beszállítóm :-)! Sajnos, a határon az ukrán határőrök nagyon szigorúan veszik a kivihető mennyiséget, ezért amikor fogy a készlet, akkor féltve őrzöm a maradékot, mert emiatt annyira nem tudok betankolni belőle, mint amennyire szeretnék. A klasszikus felhasználási módja valóban az ostyalapok közé töltés, én is szoktam így is elkészíteni, egy 10 dkg-os vajjal elkeverve egy konzerv „máláko”t (nekem a világoskék címkés változat van, ennyit értek a feliratból :-), ezt még főzni kell, ha dulce de leche-t szeretnék, a te macisodat nem kellett főzni?). Amúgy itthon is lehet kapni ezt a fajta sűrített tejet, de kb. négyszer annyiba kerül, mint amennyiért nekem hozzák :-(.
Valódi Sáfrány, köszi az infót!:)
Nelli, ez ilyen nagyobb szemű kaviár volt, és egyszerűen senkinek nem ízlett… És bizony, azóta sok orosz csokit kóstoltam már… háát… nagy részük nem a mi ízlésünk.
Heni, ez annyira sűrű volt, hogy egészen biztosan nem kellett már főzni. Mindenesetre, a csigákban sült még 20 percet.
ha valaki mindenaron akar ilyen keremet, budapesten az Arbat nevu orosz elelmiszerek boltjaban jo esellyel kap. 🙂
Még a rendszerváltás előtt szovjet katonatisztektől kaptam ajándékba fent említett bonbont. A számukra fenntartott üzletekben lehetett kapni. Azt hittem ez is eltűnt, mint más békebeli édesség. Az orosz konyhának is van több remeke. Az én ismerőseim általában kását főznek.
Hmmm.A „Malako” az egyik kedvencem volt a régi szép, még tejallergia mentes időkben…Biza nem kentem én semmire…