Régóta készülök erre bejegyzésre, konkrétan azóta, hogy valaki megkérdezte, hogyan készítem a gyroshoz a pitát. Szerepeltettem ugyan már itt a blogon egy receptet, de nem mindig sikerült jól; ez persze nem feltétlenül a recept hibája, főként, ha mindenki másnál működik… De legutóbb például – nem tudom, mit csinálhattam rosszul – egyszerűen nem fújódtak fel a tészták, nem lett zsebes a pita. Csak nyolc lapos zsemlét kaptam, amibe késsel ügyeskedtem középre nyílást, nagy nehezen.
Egy ideje kíséretezgettem már, és most végre nagyon klassz lett az eredmény: kovásszal készülő pita az igazi. Akkor lenne még jobb, ha nem telne négy órába az elkészítése, és ha nem derülne ki már a sütéskor, hogy megint nem lesz elég, de ebbe még bele kell jönnöm.
A recept eredetijére Fűszeres Eszternél bukkantam, aki a Szakácsok Könyvében találta, Dan Lepard receptjei között. Kicsit változtattam rajta.
Hozzávalók a kovászhoz:
1 dl langyos víz
5 gramm élesztő (igen, gramm, nem deka!)
10 dkg liszt
(1 kk sikér, ha van)
A továbbiakhoz:
2 dl langyos víz
20 dkg finomliszt
25 dkg rétesliszt
2 ek olaj
1 ek só
1 tk porcukor
Amint azt már oly sokszor említettem, minden kelt tésztát a kenyérsütőben készítek, így írom le a receptet is. Akinek nincs kenyérsütője, a tésztát egy jó méretes tálban készítse, amiben kényelmesen tud dagasztani; karácsonyra meg kérjen kenyérsütőt.
Először elkészítjük a kovászt: a vízbe belemorzsoljuk az élesztőt, és belekeverjük a lisztet. Legalább 1 órán át langyos helyen, letakarva kelni hagyjuk.
Amikor ez az idő letelt, hozzáadjuk a többi belevalót, elindítjuk a gépet, és egy-két perc alatt összekevertetjük a tésztát. Aztán tíz percig állni hagyjuk, majd újra elindítjuk a gépet, és nagyjából húsz perc alatt rendesen ki?meg?be?dagasztjuk a tésztát.
A dagasztás után egy órán át keni hagyjuk a tésztát. Nőjön a duplájára.
A megkelt tésztát 8 részre osztjuk. Szemfüles olvasóim láthatják, hogy a képen tíz gombóc van, de úgy azért kicsit kicsik lettek a piták. Jobb a nyolc.
A zsemlére formázott tésztadarabokat tíz percig pihenni hagyjuk ismét, hogy a sikérszálak megnyúljanak, és könnyeben lehessen nyújtani.
Kinyújtjuk a tésztagombócokat fél centi vastag korongokká. Bekapcsoljuk a sütőt 230 fokra (gázsütőn a 7-es fokozat), és amíg felmelegszik, a tészták ismét pihennek. Egy nagy tepsit, vagy sütőlemezt is tegyünk a sütőbe, hogy felforrósodjon az is.
Egy vastag kartonlappal, vagy papírtányérral a pitatészta alá nyúlunk, és a forró tepsire/sütőlemezre helyezzük. Annyit tegyünk rá, amennyi kényelmesen elfér. A tepsit a sütőbe tesszük.
Nagyjából 8 perc alatt sülnek meg a piták, nekem pontosan 5 percnél fújódtak így fel.
Amikor megsültek, kivesszük őket (berakjuk a következő adagot), megvárjuk, amíg kihűlnek, aztán már lehet is tölteni. Zöldség, hús, öntet… nálunk mindenki szereti.
A nagyobbik lányom meglepetten kérdezte: anya, honnan vetted ezt a pitareceptet? A másik olyan kenyérszerű volt, de ez pont olyan, mint a gyrososnál!
Hát, azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.
Fantasztikusan néz ki :-)))Imádom a gyrost, de még sosem sütöttem pitát (meg pizzát sem :-)))
Koszi szepen ezt a receptet. Amikor legutoljara probaltam pitat sutni olyan kemeny lett, hogy szinte szettorni sem lehetett. Ezt mindenfelekeppen megprobalom!
óni, nekem ez mindig sikerül. :)http://gyereketeto.blogspot.com/2010/11/pita.htmlBiztos finom kovásszal is, de az a négy óra…jaj 🙂
Óni az ám Móni akart lenni…:)
Bonbon, köszi:)Szagi, próbáld, de tényleg hosszabb idő…:)Virág, köszi, megnézem. Amúgy, hallgatnék az Ónira is.. volt egy munkahelyem, ahol egyszerűen Jolánnak becéztek, úgyhogy arra is hallgatok.
Ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva :-))
Hű de kifogom próbálni.Pár hónapja már próbáltam egy másik recept alapján, de nem lett zsebes így kicsit elvette a kedvem a házi pita gyártástól. No de most újra kedvet kaptam. 🙂
Nagyon szép lett! Én is csináltam már pitát (azt hiszem, Limara receptje volt), és ott szurkoltam a sütő előtt, de felfújódtak 🙂
De klassz, annyi töltelék ötletem van, biztosan meg fogom próbálni! :-))
Már készítettem egyszer egy receptes könyvből, de másodiknak ezt fogom kipróbálni 🙂 Nagyon guszta!!!!
Nagyon jókor jött ez a recept. A férjem egyfolytában azzal nyaggat, hogy csináljak gyrost, persze házi pitával, mert a bolti iszonyat drága. Legutóbb éppen tegnap emlegette. Nem akartam akármilyen recepttel neki fogni, nem szeretem a zsákbamacskát, de neked hiszek! Hétvégén kipróbálom.
Első osztályú piták! Jól beszélt a gyermek.
Mindent elmondtál! :)) Ha a gyereknek ízlik… na az a mérvadó!:)
Azért jó a blogodra járni, mert aki nem tud/szeret/szeretne főzni – mint én, várom is a kőzáport – annak is érdekes. Több hónapja olvaslak, de olyan jók a képek, meg a leírások, hogy így is élvezem. Mindig itt kocsányoltatom a szemem nálad. 😀
Én meg az ilyeneket szeretem olvasni… Mert ezért csinálom, pont ezért…:))
Nagyon hálás vagyok, hogy így leírtad, ezután jöhet a majd most én is megcsinálom a „tutit” rész:)Köszönöm!!!
Megsütöttem a hétvégén. Nagyon nagyon jó lett, el sem akartam hinni mennyire finom és mennyire jól néz ki! A kenyérsütő géppel tényleg gyerekjáték. Igaz idő kell neki, de szinte mindent megcsinál helyettem:)Köszönöm a receptet!
Hellóka!Már többször készítettem a pitáidat, és mindig!! tökéletesen sikerültek, ráadásul a kenyérsütögéppel szinte semmi munka nincs vele! A férjem is teljesen el van ájulva tölük! 🙂 Az lenne a kérdésem, hogy nálam miért lesz a felsö része vékonyabb, mint az alja? Szépen felemelkedik, csak mindig vigyáznom kell töltésnél, hogy ne szakadjon be a teteje. Szerinted ha a tetejét tojássárgájával lekenem, és pár magot szórok rá, akkor is sikerülne? Üdv:Krisz! 🙂
Szia Krisz! Bevallom, nem tudom a választ. Ez a magos verzió egy próbát megér…:)