A gyerekek zömének példa az, amit a szülő dolgozik. Jó vagy rossz, persze. De van az úgy, hogy az orvos gyereke orvos akar lenni, a mérnöké mérnök – és mit akar a blogger gyereke? – saját blogot, naná.
Bence nyaggatott már jó ideje, hadd indítson ő is egy blogot; sokáig ellenálltam, dehogy is, nem kell, inkább olvass – de annyira kitartó volt az unszolásban, meg aztán, gondoltam, ez egy kreatív foglalatosság, és hát ki tudja… Szóval, a gyermek belevágott. Azóta élvezettel olvassuk a férjemmel, és nagyon tetszik az a nézőpont, amelyből ő ragadja meg a világot. Tegnap például nővére, Nóra mondta neki:
– Bence nem is tudtam, hogy van blogod. Tök jó!
– Köszi. Írjak rólad?
– Hááát… mit írnál?
– Mondjuk, hogy hogyan csinálod meg a hajadat.
A bejegyzései nem hosszúak, de szerintem élvezetesek – bár én elfogult vagyok -, és már szembetalálta magát azzal a problémával, hogy a blogírásban kitartónak kell lenni. Egyelőre még eltökélt. Ha van kedvetek, látogassatok el hozzá, és egy-egy kommenttel buzdítsátok a folytatásra… Ide kattintva nézhetitek meg, hogyan blogol Bence.
Meglestem! Kommenteltem! Buzdítottam! :)) Szerintem nagyon jópofa, visszajáró vendég leszek ott is! :))
Köszi:))