Átmeneti financiális problémák miatt az utóbbi időben kis megtorpanás állt be távparasztkodásunkban. Most azonban végre történt valami: 79 csirkével gyarapodott állataink létszáma! Egészen pontosan 53 kétnapos csibe, és 26 négyhetes előnevelt csirke került a birtokunkba.
Az állatokért egy környékbeli kisvárosba kellett elmenni, annak is valami külső részére, ahol egy idős néni komoly birtokot tart fenn. Vadászgörények, nyulak, dámszarvasok, őzek, muflonok, disznók, kutyák, fácánok, csirkék, kacsák – legalább ötszáz állat, és úgy tűnt, mindössze ketten viselik gondjukat.
A néni elmesélte, tíz évvel ezelőtt óriási sláger volt a vadászgörény, 10.000 forintért adták darabját, és vitték, mint a cukrot. Most 4000 körül kelnek el, de már nem igazán nagy rájuk a kereslet.
A dámvadakat (a képen éppen ezeket simogatják a gyerekek), a muflonokat és az őzeket vadasparkok számára értékesíti. Egy gida 60 ezerbe kerül, a nagyokat 200 ezerért lehet megvenni. El is gondolkodtunk rajta, hogy átállunk ezeknek a tenyésztésére…
Két kutyafajtát is tenyészt a hölgy, ezek lettek a gyerekek kedvencei – az állatsimogatások során mindig ide tértek vissza.
Éééés ezek már a kétnapos csibék; amint látható, a látvány kárpótolta a gyerekeket azért az apró kellemetlenségért, hogy a jószágok meglehetősen büdösek. Nemcsak a kiscsibék, hanem az alsóbb ketrecekben tartott előnevelt csirkék, illetve a szomszédos ólban lakozó disznók – így, együtt azért a szag már nem semmi…
Hát íme, a mi ötven csibénk, amelyhez grátisz hozzácsapott a néni még hármat, a három feketét. Ezek közül egy kopasznyakú, és ezért a gyerekek rettentően megsajnálták: azt hiszik ugyanis, hogy a többiek bántották szegényt.
Mondjuk, úgy is néz ki…
Ezek az előnevelt csirkék. Elég félénkek, és persze nem is érdekelték a gyerekeket, hiszen a kicsibék sokkal aranyosabbak.
Don’t kill the world, ez is lehetne a címe ennek a fotónak, amely az ártatlan természetvédő gyermeket ábrázolja kis kedvencei társaságában. Hozzá kell tennem, nagyon örültünk, hogy valamennyi kis állat túlélte azt a néhány percet, amíg sógorom 4,5 éves kisfia, Erik a közelükben tartózkodott.
Végezetül pedig néhány videó: az elsőn látható a gyerekek rajongása az apró kétlábúak iránt. A végén elhangzik egy kérdés, amire a válasz az, hogy „Fagyihegy”.
A második videón a mindenki által ismert, iskolai programokon játszott székfogalalós játék csibékre adaptált verziója tekinthető meg; ennek címe „kit nyomunk ki az etetőtől”.
Itt ismét Erik szerepel, pontosabban a karját láthatjuk – és a bátor kiscsibéket, akik a tenyeréből esznek.
A birtokkal kapcsolatos összes írás a gazdálkodó címszó alatt olvasható.
Én, mint panelben felnőtt és lakó, igen ritkán látok csibéket. Nagyon cukik!
Ilyenkor még nagyon. De a négyhetesek már úgy néznek ki, mint valami miniraptorok…
Már nagyon hiányzott a beszámolód. Tündériek azok a kis pelyhes kiscsirkék, na meg a gyerek is az állatsimogatás közben.(én már a rántott csirkéket látom magam előtt):))
Jót mosolyogtam a 2. videón, nagyon viccesek voltak, tényleg :)Én gyerekkoromban simiztem utoljára kiscsibét, de még most is emlékszem a pelyhes tolluk tapintására. nagyon jót tesztek a gyermekeitekkel, hogy ezt az egészet láthatják, átélhetik!
Nem a kedvenc jószágaim az tuti.Milyen érdekes, hogy az őzeket stb. így tenyésztik és értékesítik, közben a hivatásos- és vendégvadászok kilövik a szabadon élő példányokat. Persze, természetvédelem, meg az állomány egyensúlyban tartása, értem én, de ugye tuti, hogy vadasparkok, és nem vadásztársaságok veszik meg a néni jószágait???(a fősuli alatt összebarátkoztam egy erdőgazdának készülő lánnyal, ő is vadászgörényt tartott, a retikülében cipelte mindenhova. Érdekes reakciókat tudott kiváltani, ha előbújt a VOLÁN vagy a Gyesev járatain. 😀 Ó, régi szép idők…)Vera
Minálunk mindig őzgidát szerettek volna a gyerekek! Lehet csak így venni egyet? Na persze a kérdés költői, nem hiszem, hogy beruházunk mostanában. :)))
Gizi, rád gondoltam, amikor írtam, hogy ennek biztosan örülni fogsz!:)
Karina, ha legközelebb erre jártok, megmutatjuk a birtokot is:)
Vera, hát, nem tudom. Nem tudom, például, hogy ha ezeket a tenyésztett vadakat elengedik, tudnak-e alkalmazkodni a környezethez? A néni azt mondta, hogy vadasparkok veszik – mi hiszünk neki…Virág, bármikor mehetnétek! 60 ezer, és tiétek az őz!
Képzeld, hetvegen teljesen veletlenul Keszthelyen voltam, es nagyon tekergettem a nyakam, hatha meglatlak. Elfelejtettem, hogy hetvegenkent tavparasztkodtok. Azert jo lett volna ugy meglepibol radkoszonni, bar azt hiszem, a gyerekeket hamarabb felismernem, roluk tobb a kép.
Nhné, örültem volna… Nem vagyunk mindig a birtokon, általában szombaton vagy vasárnap néhány órát.
Eriket miért is kell túlélni az állatoknak? Talán ő is olyan állatimádó, mint az én fiam? Nemrég kaptunk egy kismacskát. Drágajógyerekem megcsúzdáztatta szegény cicát. Utána megmutatta neki, hogyan kell hintázni. Hát mit ne mondjak….
na akkor majd legkozelebb 🙂 lent vacsoraztunk egyébkent a pavilonsoron, mivel nem tudtam, hogy megyunk arra, nem olvastam el megint az ajanlodat, de surun gondoltam rad. 🙂
Jehudit, hát nagyjából…:))Nhné, jó volt a kaja?
aha, nem volt panasz. a La trudi-ban voltunk, ami gyanusan ures volt (mashol viszont nem volt hely, es nem volt tul sok idonk), raadasul mig vartam a langosomra, egy par elment az asztal elott, hogy „majd eszunk inkabb valami normalis helyen langost”, de aztan korrekt volt, sok tejfollel, sok sajttal, a tobbiek meg brassoit ettek meg retro hamburgert. 2 franciaval voltam, meg a Taltos Bandival. Es a pincer is normalis/kedves volt.mondjuk masnap a Kis Tucsokben ettunk Balatonszemesen, de az egesz mas kategoria 🙂
A La Trudit egy ismerősöm viszi nem olyan régóta, de érdekes, még én sem voltam ott. Mondjuk, lángosért nem is jutna eszembe étterembe menni:)) De az jó, hogy van náluk az étlapon. Ha már egyszer Balaton-part…
Bánatomban kerestem rá kiscsibés képekre, egyetem maitt nem voltam otthon és a másfél hete vásárolt csibék közül 25-26-ot elvitt a patkány. Még a kedvenc kis fekete kopasznyakúmat is. Senki se látott/hallott semmit.
Nagyon sajnálom!:(