Azaz csokimousse. Erről nincs mit mondanom. Úgy tökéletes, ahogy van.
Napsugár a léleknek, az édes remény éltető ereje, minden falat azt suttogja, hogy lesz még nyár, csak tarts ki, ne búsulj!
Hozzávalók 4 személyre:
15 dkg étcsoki
2 tojás
1 ek kakaópor
3 ek cukor
2 cl narancslikőr (narancsaroma)
2 dl tejszín
A csokit megolvasztjuk. Bár sok helyen azt írják, gőz fölött, szerintem felesleges. Én mindig a tejforraló, vastagtalpú lábaskámat használom erre a célra. Kis lángon nyugodtan olvaszthatjuk a csokit, ha kevergetjük, nem ég meg.
Habosra keverjük a tojássárgákat 2 ek cukorral; amikor ez megvan, hozzáadjuk a narancslikőrt (aromát) és a kakóport, jól elkeverjük. Egy másik edényben a 3. kanál cukorral felverjük a tojásfehérjéket, egy harmadikban pedig a tejszínt.
Az olvasztott csokit belekeverjük a tojássárgás-kakaóporos keverékbe. Ebbe forgatjuk a tejszínhabot és a tojásfehérjehabot. Igyekezzünk a lehető legkevésbé összetörni, hogy a habos állag minél inkább megmaradjon. A tálat lefedjük, és pár órára hűtőbe tesszük. Két evőkanállal próbáljuk meg tányérokra adagolni.
Valami döbbenetes. De szépen fényképezni nem sikerült…tudjátok, a színe, a formája…
(A recept szintén „A főzés magasiskolája” c. könyvből származik.)
Így is nagyon fotogén, igazán kár szabadkoznod. Pontosan olyannak látszik, mint amilyennek a bevezetőben ígérted: reményt adóan tökéletes.
Itt vagyok, itt vagyok – reménykedve csokoládéban és nyárban egyaránt :-)))
Úristen, csokoládéhab, végem van! :)De mit csináljak, ha se narancsaromám, se likőröm? Mi jó helyette? És a kakaó az keserű porkakaó, nem a nyuszis, ugye? 🙂
Ó, Móni, a gyengém! Ez leánykori nevén a „mousse au chocolat”, amit Apukám már régen átköltött a nagyon nyerő „muszájcsokoládéra”!Szilvi
Keserű kakaó, igen, igen!!! Hát, nálunk is nagy sóhajok közepette fogyott el…hogy ezt milyen nehéz abbahagyni…
Létező, ha se narancsaroma, se likőr, akkor csak simán, anélkül! Csak csoki… hmmmmmmmmmmm…
Muszájcsokoládé, nagyon jó!!!!!!!:)))))))))
Finom!
Hát igen:) Őrizzük az emlékét…
Reményt adó édes falatok! Hmm. Nagyon guszta, még esőben is jöhetne :))Vagy akkor igazán? Képzeld el, hogy hátradőlsz ezzel a gyönyörűséggel a tányérodon, miközben a tetőn kopog az eső… mindjárt nem olyan lehangoló!
Bizony!!:)