Az a nagy igazság, hogy kukkoló lettem.
A fogyókúra miatt – amit most már január óta folytatok, és aminek következtében tíz kilóval könnyebbedtem meg, – nem eszem édességet, legfeljebb étcsokit. Viszont, ki tudja, talán épp az elvonás miatt, a fantáziám úgy szárnyal ezen a területen, ahogy soha még; gyártom sorban a szénhidrátdús finomságokat, majd alig várom, hogy a tesztcsapat nekilásson. És amikor ez bekövetkezik, ott állok, nézem az arcokat, várom a reakciókat, besöpröm az elismerő szavakat, kérdezgetek, na, milyen? Elég jól érezhető benne a vanília? A meggylekvár? A kardamom? Nem tudjátok, mi az…?
Lehet, hogy néha kicsit túlzásba viszem.
Hát ezt a csigát tegnap dobtam össze; kinyitottam a konyhaszekrényt, és kipottyant belőle a kókuszreszelék – aztán megláttam a fehércsokit; kis kutakodás után előkerült egy bontott csomag darált mandula. És beindult a gépezet. A tésztához savót használtam, mivel az elmúlt napokban egy nagy pohár tejfölt és egy nagy pohár joghurtot is lecsepegtettem, hogy jó sűrű krémeket tudjak készíteni. Akinek nincs savója, nyugodtan használjon tejet helyette.
Hozzávalók:
3,5 dl savó
3 ek cukor
2,5 dkg élesztő
25 dkg rétesliszt
35 dkg simaliszt
1 tojás
15 dkg tejföl
A töltelékhez:
1 tábla fehércsoki
0,5 dl tejszín
5 dkg vaj
kb. 20 dkg kókuszreszelék
a kakaós-manduláshoz:
5 dkg vaj
2 tk kakaópor
darált mandula, amennyit a kakaóra szórunk – kb. 3 tk
A hozzávalókat ilyen sorrendben a kenyérsütő üstjébe tettem; amikor a savóba morzsoltam az élesztőt, pár percet vártam, amíg felhabosodott kissé. Amikor mindent beletettem, elindítottam a gépet, és 20 perc alatt összedagasztattam a tésztát. A képen látszik, hogy szépen gömbölyödik; ha túl lágy, liszt kell még hozzá, ha túl kemény, tejföl vagy tej.
A tésztát duplájára kelesztettem, ez megvolt kb. 25 perc alatt. Amíg a tészta kelt, a tejszínben megolvasztottam a fehércsokit, összekevertem a kókuszreszelékkel.
A megkelt tésztát kicsit átgyúrtam, újabb tíz percig állni hagytam, majd kinyújtottam ilyen jó széles téglalappá.
Három sávba elosztottam a fehércsokis-kókuszos krémet, majd megolvasztottam egy kis tálkában (mikróban) a 3 dkg vajat, összekevertem a kakaóporral. Ezt kentem a kókuszos sávok közé, és megszórtam a mandulával. A széleket üresen hagytam kb. 2 centis sávban.
Feltekertem a tésztát.
Majd felszeleteltem, kb. másfél centis csigákra.
Sütőpapírral borított tepsire helyeztem a csigákat, néhány centi távolságra egymástól. Két tepsi kell hozzá, egy nem elég. 50 fokosra állított sütőbe tettem negyed órára, majd felcsavartam a hőfokot 200 fokra légkeveréses üzemmódban, mivel két tepsit sütöttem egyszerre. Akinek nem légkeveréses a sütője, vagy kisebb mennyiséget készít, az alsó-felső sütéssel 210 fokon süsse.
Nagyjából 18 perc alatt sültek ilyen pirosra.
Hát, mit is mondhatnék…
Elájulok hanyatt!!!
Ne is mondj semmit! :)) Elég nekünk a látvány! Ez megint fantasztikusan jól néz ki! :)) Kár, hogy én is csak a szememmel eszek ilyeneket!:)
Te perverz :-DDDDe mi is csak kukkolunk most csurgó nyállal :-)) Csodacsigák!
Elpusztulok, nagyon jól néz ki!!!!
Azt hiszem én is dobok egy hátast…;oPPP Brutál jóóóóó:)))))A kelt tésztád pedig csodálatos…:)
Köszönöm, köszönöm…:)))
Natessék, ma benézek hozzád ide is és miket látok 🙂 Csodásak a bigáid :))) Egyébként sokszor jártam már itt nálad olvasni. Remélem Szabival rendesen tudtok levelet váltani. Én szorítok nektek, nekik és Brúnónak is 🙂
Ó igen, már írt (kétszer is), úgyhogy felvettük a kapcsolatot. 🙂
Szívesen bekapnék egyet kettpt belőle .-)
Gyönyörűek ezek a csigák! A fehércsoki-kókusz páros nekem is eszembe jutott már, az én fantáziám szerint mascarponéval kevertem össze őket és élesztős leveles tésztával csináltam! Hát szép az nem lett, de nagyon finom! Na persze a te csiguszaidnak nyomába se érnek! :)És gratulálok a fogyáshoz, igazán példaértékű az akaraterőd, hogy meg tudod állni, hogy ezekbe a finomságokba ne kóstolj bele! :)Petra
A latvany felcsigazza az ember izlelobimoit!):):) Osszefut a nyal a szamban! Nagyon finom lehet!Kar hogy szamomra is csak „mindent a szemnek semmit a szajnak” ugyanis nem keves sulyfelesleggel kuzdok!Azert a gyerekeknek megprobalom megsutni, s majd beszamolok az eredmenyrol!Koszi hogy megosztottad velunk ezta finom receptet!
Hát, az igazság az, hogy néha azért bele-belecsipegetek… De már nem okoz lelki válságot, hogy nem ehetem meg belőle egy egészet, vagy akár többet is.Judy, örülök, hogy tetszik a recept, remélem, nem okoz csalódást!
Maimoni,sajnálom, hogy csak most kezdtem olvasni a blogod! Azt hiszem most egy ideig el leszek vele. :)Ez a csiga pedig mennyei. 🙂
Nagyon jó a töltelék ötlet!! Én a minap, fahéjasat alkottam, de a kókuszost is kipróbálom! Van valami magyarázata a három csíkban való felkenésnek? Én az egészet beszórtam (szoktam!)…de meghallgatom, amit mondasz, és váltok akkor!Ha kipróbálok valamit a receptjeidből, átlophatom a blogomba? Vagy védett? Inkább linkkel tegyem fel?
Kedves Adrienn, nem tudok magyarázatot adni a csíkban való felkenésre, talán csak nem akartam, hogy mindenhol kókuszos legyen…már nem is emlékszem. Nyugodtan viheted a receptjeimet, esetleg, ha megemlíted a blogodban, hogy tőlem származik, azt megköszönöm.