A helyszín: keresztény szellemiségű baba-mama klub, ahová az otthon töltött évek alatt jártunk. Amíg a gyerekek játszottak, mi megpróbáltunk mellettük komolyabb dolgokról beszélgetni, minden héten más témában. Aznap arról volt szó, milyen értékek mentén neveljük a gyermekeinket, mit tartunk fontosnak átadni. Kb. 6-8 anyuka lehetett jelen. Éppen rám került volna a sor, amikor 2 éves kisfiam – megérezvén, hogy nem rá irányul a figyelmem, de maximálisan ráérezve, hogyan lehetne azt ismét magára vonni – a kör közepére szaladt és jól artikulálva, de főleg hangosan megszólalt: „**csa!” Majd ezt megismételte még vagy hatszor. A döbbent tekintetek kereszttüzében pipacspirosra gyúltam, és magvas gondolataimat félresöpörve az alábbiakkal nyitottam a hozzászólásomat: „Mint látszik, van még hová fejlődnünk a gyermeknevelés terén…”
Napi ciki