Leveses vagyok. Nagyon. Ha ebédre nincs más, csak leves, nekem az már elég. Ehhez képest a blogon alig van néhány, itt az ideje tehát, hogy elkezdjek szépíteni ezen a helyzeten.
A krumpligombóc leves nem más, mint egyszerű rántott leves, ami ugye a tojásleves, illetve a köménymagos leves alapja, amelybe a menzán mindig pirított kenyérkockákat szórtak, és az égetteken kívül az összes puhára szívta magát, mire az ember helyet talált magának az ebédlőben, és végre enni kezdett.
Ebben a gombóclevesben értelemszerűen nem kenyérkocka, nem tojás és nem tészta van, hanem krumpligombóc.
Hozzávalók:
2-3 ek olaj (vagy zsír)
1 kisebb fej vöröshagyma
2 ek liszt
2 tk pirospaprika
só
bors
őrölt kömény
babérlevél
1 gerezd fokhagyma
A gombóchoz:
50 dkg krumpli
15 dkg liszt
1 tojás
só
Először hámozzuk meg a krumpli, vágjuk kisebb kockákra, és annyi vízben, amennyi ellepi, fedő alatt főzzük puhára kb. 10 perc alatt. Tegyünk a vízbe egy tk sót is.
Közben aprítsuk fel a hagymát, és kevés olajon vagy zsíron kezdjük el párolni, kis lángon. Amikor már üveges a hagyma, szórjuk meg liszttel, és egy kicsit nagyobb, de nem nagy lángon egyhén pirítsuk meg. Ha kezd zsemleszínűre változni a liszt, húzzuk le az edényt a tűzről, és szórjuk meg a lisztes hagymát pirospaprikával, keverjük jól el, és azonnal öntsük fel kb. 1,5 l vízzel – később adjuk majd még hozzá a krumpli főzővizét is.
Sózzuk, fűszerezzük, és forraljuk a levet lassú tűzön 15-20 percig, hogy a hagyma jól szétfőjön. Akit (vagy akinek a családját) zavarja, ha hagymadarabok úszkálnak a lében, vegye ki a babérleveleket, és járassa meg a botmixert a lábasban.
Nos, közben puha lett a krumpli, öntsük le róla a vizet a levesbe, krumplinyomóval törjük át, és hagyjuk kicsit hűlni. Amikor már nem forró, keverjük bele a lisztet, a tojást és a sót. Formáljunk a masszából gombócokat, és dobáljuk a levesbe. Amikor a gombócok feljöttek a víz tetejére,még egy percig forrjon a leves, aztá zárjuk el alatta a lángot.
Aztán tálalhatunk.
A gombócot ízesíthetjük egyébként sokféleképpen: tehetünk bele juhtúrót, apróra vágott sonkát, füstölt húst, füstölt sajtot, főtt sárgarépát, és a többi. Sőt, egyszer volt egy receptem, önmagában a gombóccal, szalonnás burgonyagombóc néven.
Köszönöm, vagy 20éve ettem utoljára, el is felejtettem, most el is készítem!
Tetszik! 🙂 Jó, hogy írtál leves receptet!
Jó ötlet!
Nálunk ez a leve-leves. Ugyanis a krumpli főzővízésvel engedjük fel a rántást! Nálunk is leveses a család, azt hiszem a hétvégén megfőzöm!
Leves nélkül én sem tudnék élni! Nálunk gölődin leves néven fut, ez az egyik kedvenc! Lisztet nem teszünk a hagymára, viszont mi is a krumpli főzőlevével engedjük fel. Ha krumplipürét főzök, szinte mindig készül ilyen leves is, nehogy kárba menjen a finom főzőlé :-). A végén pedig időnként tejfölt is teszek hozzá.
Nagyon leveses vagyok én is, köszönöm ezt a jó kis receptet! 🙂
De jó ez a leves recept, és jöhet még több is, amint időd engedi! 🙂
Anyukám zöldséglevest dúsított gombóccal. A krumpli főzőlevével öntötte fel. A kimaradt gombóctésztát pedig kisütötte.
Éva
Én is imádom. Nálunk „levire” leves. Mmint hogy a levére…
Ki akarom rakni a Pinterestre! 😀 Csak nem engedi. 🙂 Ez a leves, amit mi labdalevesnek hívtunk gyerekkoromban, és imádom.
Megfőztem ezt a levest és nagy sikere volt! Még nálam is, ugyanis én még soha életemben nem főztem még ilyen gombóc levest, de még csak nem is ettem. Valaki írta a tejfölt a hozzászólásban, na még 2 evőkanállal tettem hozzá tejfölt is. Nagyon finom lett. Köszönet a receptért!
Nálunk hasonló volt, annyi külömbséggel, hogy hagymát dinszteltünk, arra öntöttük a krumpli levét,babérlevél és szegfűbors került bele, utánna bele a gombóckák, kicsik,hogy sok legyen:) Majd a tejföl:)
Természetesen a második fogás nudli vagy barackos gombóc volt. Én azóta is készitem, nagyon szeretem.
Én dugnék minden gombócba egy darabka sajtot!
Sziasztok! Nagymamámnál anno ez leves nélkül csak krumplis gombócként volt emlegetve! Gyakran csinálta, valószínűleg azért, mert olcsó volt, és kevés hozzávalóból készült. Hőn szeretett nagyim később már kifejezetten nekem készítette, mert ez lett a kedvencem. Miután kifőzte a gombócokat, utána paprikás hagymába forgatta, és kész is volt. Egyszer pedig megkérdeztem tőle, hogy: „Mama, ez milyen gombóc?” Erre ő, viccesen: „Milyen gombóc, milyen gombóc? Hát, kapd be gombóc, kislányom!” Azóta nálam „kabbegombóc” néven fut, és a mai napig szeretett nagyimat, a vele töltött gyermekkoromat idézi! 🙂 Eddig még csak 1x mertem elkészíteni, hozzáteszem nem nagy sikerrel, de most újra próbálkozom. Valószínűleg sosem lesz olyan finom, mint a mamámé, de mindig a legkedvesebb emlék marad vele kapcsolatban!