Viki, a kecskesajtos

Kóstoltátok már Pettenkoffer Viki kecskesajtjait?
Aki nem, annak őszintén kívánom, legyen része benne. A sajtok új dimenzióját nyitja meg az ember előtt.
És ha még beszélgetni is van idő, kiderül, hogy nemcsak a sajtok rendkívüliek, hanem ő maga is.
Egyszer már megemlítettem itt a blogon a káptalantóti piacról szóló írásomban; akkor csak a sajtjaival kötöttem barátságot, ma pedig őt is módomban állt megismerni.
Káptalantóti mellett, pontosabban a közigazgatásilag Káptalantótihoz tartozó Bács-hegyen él a család: apa, anya, négy gyerek (vagyis már csak három, mivel a legnagyobb, aki 16 éves, kollégista Győrben). Vezetékes víz, villany nincs. Fúrt kút van, negyven méter mélyről jön a finom tiszta víz – vagyis jönne, ha tegnap nem romlott volna el a szivattyú. Átmenetileg hozatni kell a vizet; hogy a problémát milyen módon sikerül megoldani, még maga Viki sem tudja, a szivattyú nem javítható, és 140 ezer forint egy új.

Tizenöt éve költöztek le Pest mellől; elég nagy változást jelentett a városi élet után a tanya. Az első gyerek már megvolt, Viki pedig ekkor kezdte tanulmányait a kaposvári egyetem állattenyésztési karán. Mivel hűtőjük nem volt – áram híján felesleges lett volna – arra gondoltak, vesznek egy kecskét, hogy mindig legyen friss tej a kicsinek. Aztán jött a többi…

Kecskefejésre érkeztem. Hát bizony, kemény meló ez, fejőgép ide, vagy oda. Nemrég gépesítettek egyébként, azelőtt csak kézzel ment a fejés. A fejőgépet aggregátorról üzemeltetik. Van napelem is, de azok igen kevés energiát termelnek.
Négy kecske fér be egyszerre az „állásba”, a gépre kettőt lehet rácsatlakoztatni. Míg az állatok eszegetnek, a fejőgép, és némi kézi rásegítés megszabadítja őket a felgyülemlett tejtől.
– Reggel és este szoktál fejni? – kérdezem Vikit.
– Inkább délben és éjjel… – mondja nevetve. Sok a munka, és nem mindig sikerül mindent az eltervezett időben végrehajtani.
A kecskék érdeklődve sorban állnak, bár Viki azt mondja, az utolsó hattal már mindig küzdeni kell, nem akarnak a fejőálláshoz járulni.

A tej egy-két órás állás után azonnal feldolgozásra kerül. Van a házban egy sajtszoba, ahol mindenféle – saját termesztésű – szárított fűszert tart Viki. Itt történik a tej oltása, a fűszerezés.

Ezeket pedig már a pincében fényképeztem, itt „pihennek” a sajtok – egy-két héttől több hónapig is akár. Ott villany nincs, Viki egy fejlámpával jár le, úgy ellenőrzi az érési folyamatokat. Én is ellenőriztem. És olyanokat kóstoltam…hmmmmm…