Kenyér

Bálint fiam (15) időről időre megörvendeztet napjaink zenei kultúrájának egy-egy markáns darabjával. Legutóbb a Kenyér című, techno műfajú dallal próbált javítani általános műveltségemen, amelybe kétségkívül bele kell, hogy tartozzanak a kortárs tuc-tuc zenék is.
Elöljáróban annyit szeretnék mondani, hogy rendkívül mélyértelmű dalról van szó. Amint tudjuk, a kenyér nemcsak fizikai táplálék, bibliai jelkép is egyben, Jézus maga mondja, hogy „én vagyok amaz Életnek kenyere” – a dal szerzője minden bizonnyal erre is utal, amikor  a kenyér szót oly hangsúlyosan szerepelteti a szövegben.
Ugyanakkor vehetjük egyfajta segélykiáltásnak, hiszen az éhező egyetlen gondolata a kenyér, így tehát, amikor kiemelten, egymás után kétszer is kimondja az előadó a szót, ezzel mintegy könyörög az életben tartó falatért. Amint azt Epikurosz megfogalmazta: „A kenyér és víz a legmagasabb fokú gyönyört nyújtja, amikor valaki nagy szükségben veszi magához.” A víz egészen bizonyosan azért nem szerepel a dal szerzőjének gondolatsorában, mert távolról sem szerette volna, ha szerzeményét a hedonista világ egy újabb zagyvaságának tartják.

(Azok kedvéért, akik nem ismernek: igen, vicceltem.)