Az ember csak rendkívüli helyzetekben jön rá arra, hogy az amúgy magától értetődő dolgok mennyire fontosak, s hogy a hiányuk micsoda problémákat tud okozni. Azt hiszem, a kórház az egyetlen hely a világon, ahol mérhetetlenül tudnak örülni – és most elnézést kérek – kakinak, pisinek és szellentésnek, hiszen a szervezet normális működését jelzik, a gyógyulási folyamat határozott bizonyítékai.
Nos, vasárnap reggel Bencével átbeszéltük a lehetőségeket. A nővér mondta, hogy ad egy bizonyos Laevolac nevű hashajtó szirupot, én a saját tapasztalataim alapján (négy császármetszésből való gyógyulás) indítványoztam mellé a kúpot, meggyőződésem, ez a kettő együtt csodákra képes. Ezt vázoltam Bencének, aki az ebéd lehetősége érdekében gyakorlatilag bármire kapható volt; és igen, meglett az eredménye!
11 órakor diadalmasan mutattam győzelmi jelet a nővéreknek, mire egyikük néhány perccel később Bencének egy zsemlét hozott kevés margarinnal, nekem egy bögre kávét azzal a felkiáltással, hogy „anyuka, ünnepelünk!”
 |
| Négy nap után az első falatok. |
Azért a gyermek a jegyzetét átküldte, amit a telefonjában rögzített, azzal, hogy miután kijön a kórházból, legszívesebben ezeket enné:
 |
| Tudja ám, hogy tarhonya… |
A sebész azt mondta, ma délután már valószínűleg haza is jöhet. Köszönjük a sok kedves, együttérző e-mailt és hozzászólást, most már lassan az életünk visszatér a normális kerékvágásba,és remélem, ott is marad. Maximum csak nagyon pozitív irányba tér ki.
Szuper! Jó látni ahogy falatozik! 🙂 Én is remélem hogy minden oké lesz már veletek! 🙂
Képzeld, már Bogyó is nagyon várja haza, mert olyan búsan járkált az udvaron, mikor a boltból jöttem hazafelé. Tuti hiányzik neki a kis gazdija. 🙂
Reményeidet szívből támogatom!
Jobbulást kívánok minden tekintetben,
üdvözlettel:
Mártinéni
Örülök, hogy jobban van! Gyors felépülést!
Hurrá!!
Milyen edes, ahogy becezgeti a vagyott eteleket :). Nalunk targonca a tarhonya 🙂
Jobbuljon gyorsan, te pedig lass neki a fozesnek 😉
Örülök a jó híreknek:)
nálunk változatlanul targonya hiába javítom…:-)
Szuper hírek, nagyon örülök, hogy jobban van már Bence!
Azon mosolyogtam én is magamban, mennyire aranyos, ahogy a kedvenceit becézgeti – a husimusika a legédesebb szerintem. 😀
Kitartás a kis lábadozónak, hamarosan újra megkóstolhatja a vágyott ételeit!
Neked pedig jó főzőcskézést!
Jajj, Móni, most még inkább lelkifurim van. Hétvégén haza ugrottunk, 3 ország 3 MD-ben kellett ennem, mert nem volt más nyitva. Annyira nem ízlik, csak ültem, és azon gondolkodtam, hány gyerek falná fel szó nélkül 1 perc alatt.
Szegény Bence nem kapott enni napokig, hát mit is produkált volna? Ezt sosem értettem! Jobbulást Bencének, és Neked is!
Köszi, most már jól van, és itthon:)
Örömmel láttam hogy hazaért a fiatalúr. Látom Bogyó is örült 😀 😀 😀
Igen, nagyon boldog volt (Bogyó)…de most ez a szökdösés már megint…aztán nehogy újra feljelentsenek miatta.