Bár nem ilyen módon szerettem volna hozzájutni Mautner Zsófi szakácskönyvéhez, egy különleges példány került a birtokomba.
Amint arról legutóbb meséltem, Szilveszterre főzőverseny szervezésével bíztak meg. A feladataim közé tartozott a nyeremények beszerzése is; egyebek mellé két szakácskönyvet rendeltem meg interneten – mivel így jóval olcsóbban jutottam hozzá -, az egyik a Chili & Vanília, a másik Vrábel Krisztina könyve, a Dolce Vita Magyarországon volt. Időben rendeltem, egy héttel a rendezvény előtt a futár meghozta a könyveket; a nappaliba, a komódra tettem őket, szépen egymásra, a narancsolajos illatosítóval teli üveg mellé.
Egy-egy este levettem onnan a könyveket, megnézegettem, és elhatároztam, hogy ha vége lesz az ünnepeknek, és lesz egy kis pénzem, mindenképpen megveszem magamnak is mindkettőt. Nagyon jók.
Addig is egy nagyot sóhajtva visszatettem őket a komódra. Be kéne csomagoltatnom a lányommal – gondoltam harmincadikán, amikor elvonultak Bálint fiam barátai a szülinapi buli után. A komódhoz léptem, és rémülten láttam, hogy a narancsolajos üveg eldőlt, az illatosító folyadék kifolyt, a Chili & Vanília ázik. Ebből már nem lesz nyeremény – tudatosult bennem, és majdnem sírtam. Szerettem volna, persze, de nem így…
Másnap délelőtt rohantam a könyvesboltba, és újra beszereztem egy példányt.
De olyan, amilyen nekem lett, senkinek sincs. Most ott illatozik az éjjeliszekrényemen, esténként forgatom; azt hiszem, nem sok könyvről mondható el, hogy nemcsak a szemet, az orrot is gyönyörködteti…
Egy szép könyvnek amúgy is van illata, de egy szakácskönyvhöz ez illik igazán ;-)Békességes új esztendőt kívánok!
A történeted olyan…, megható(?), jellemző(?),de emberi! Nem ragadnak az oldalak? Ugye milyen klassz a könyv? Nekem nagyon tetszik!:)
Nem ragad! És nagyon klassz… :))
A Sors akarata volt:)))Én is nézegettem már az Alexandrában és én is meg fogom majd venni, nekem is nagyon tetszik!!!
Hát ez tényleg egyedi lett. Micsoda történet!BUÉK!