Gyakran van nálunk tejberizs vacsorára, a gyerekek nagyon szeretik. Levárral, kakaóporral fogy a legjobban. Tegnap este valahogy mégsem volt kelendő; többféle maradék összegyűlt, ezt-azt ettek az utódok, a tejberizs szépen megmaradt.
Pedig mostanában már rizottórizsből készítem (Arborio), házi tejjel, és nagyon finom, tényleg. A metódus a következő: fél kiló rizst felöntök annyi vízzel, amennyi ellepi, és főzni kezdem. Amikor nagyjából beszívja a vizet, felöntöm háromszoros mennyiségű tejjel, és tovább főzöm. Belereszelem egy citrom héját, adok hozzá három marék mazsolát, egy kevés sót, egy kávéskanál őrölt fahéjat, illetve vaníliás cukrot két evőkanállal. Ahogy tűnik el a tej, mindig öntök utána addig, amíg a rizs meg nem puhul. A végén még felöntöm annyira, hogy jó leves legyen, ekkor teszem bele a cukrot, és elzárom alatta a lángot. Amíg hűl, még beszívja a a tej jórészét, és mire ehető hőmérsékletű lesz, az állaga is épp megfelelő.
Mint mondtam, szeretik is.
A lábas tartalmának jórésze ezúttal éjszakára a hűtőbe került, és délelőtt a következőt tettem vele: a bontott befőttek tartalmát (körte és cseresznye volt most éppen) megfelelő előkészítés (értsd: darabolás, magozás)
után a tejberizsbe kevertem. 5 tojássárgáját összekevertem egy evőkanál liszttel, és ezt is a rizshez adtam. A fehérjéket kemény habbá vertem, szintén beleforgattam a rizsbe. Gondolkodtam, milyen formában süssem meg; végül a kuglóf mellett döntöttem. Mivel szilikonformám van, azt nem kell kivajazni; beleöntöttem a masszát, és 190 fokon egy órán át sütöttem.
A formában hagytam hűlni.
Szeletelés után valamiyen fanyar lekvárral tálaltam; most bontogattuk meg például azokat a minilekvárokat, amiket még Nóra lányom hozott Londonból áprilisban. Volt málna, eper, áfonya… Mindegyikkel remek.
De szép ebben a kuglófformába!
Nagyon szép volt tényleg, csak tovább kellett kicsit sütni, mint a közepes tepsiben.
Nagyszerűen fest ebben a formában, nekem eszembe nem jutott volna, de most jól megjegyzem:)))
Tetszik ez a rizsfelfújt. De: ma este nem egy lightos hurka-kolbász vacsora volt nálunk, savanyúsággal, vele sült krumplival és!!!!, na mivel? A te pár nappal ezelőtti zsemletormásoddal! Hát…. a férjemnek nagyon tetszett!! A gyerekek először nem akarták megkóstolni, aztán meg az összes elfogyott. Pedig kenyérből készült.Nagyon köszönöm, hogy ilyen jókat olvashatok nap mint nap. A.
A., ez jólesett, köszi én is!
Hűhűűűű, ez gyönyörű! :)(Most dermed a hűtőben a Sport torta apa szülinapjára. délután jöhet rá a csokimáz és este a köszöntő.)
Bízom benne, hogy nektek is bejön… Erzsébetnél már tudom, bevált.
Hát ez nagy ötlet volt! Milyen mutatós lett!
Nagy ötlet ez a forma, gratula – mi most posztoltunk egyet palacsintával, próbáljátok ki, szerintem az is tetszeni fog. A. 😀