Mákos a tészta

Igen, ez nem mákostészta, hanem mákos tészta. Nem rajta van a mák, hanem benne. Egy éve is már, hogy Fűszeres Eszternél megláttam, és ma – fogalmam sincs, honnan – eszembe jutott.
Kicsit besokalltam húsokból, valami hústalan ebéden gondolkodtam, amikor beugrott. Mivel már gyakorlott tésztagyártó vagyok, tulajdonképpen félórányi munkát fecceltem bele, a többi időben a tészta szikkadt majd főtt.

Hozzávalók:
30 deka liszt
3 tojás
1 tk só
2 ek mák

A tésztakészítés mikéntjéről regéltem például itt, most került bele plusz két evőkanál mák, de ez a metóduson nem változtatott semmit, persze. Illetve: a mák miatt-e vagy sem, de kicsit kemény volt a tészta, nem akart összeállni – egy evőkanál víz elég volt a probléma orvoslásához.
A család egyik fele mákkal szórta meg a kifőtt szélesmetéltet, így az övék mákos mákostészta lett. A másik fele inkább sósan ette, a következő mártással:
4 apró gyöngyhagymát (a piacon vettem nemrég fél kilót, nagyon finom) megpucoltam, félbevágtam és felszeleteltem. Kevés olívaolajon dinsztelni kezdtem, közben összevágtam 4 nagy csiperkegombát, és a hagymához adtam. Kevés citromlével meglocsoltam, majd hozzáadtam egy doboz paradicsomos babkonzervet, amely nem is szimplán paradicsomos bab volt, hanem „Baked beans in tomato sauce”, az english breakfast egyik klasszikus alkotóeleme, amelyből a közelmúltban a Lidl-ben sikerült beszereznem pár dobozzal, és amely tényeg olyan, mint amilyent Londonban ettünk reggelire.
Szóval ez a bab került a hagymás gombára, majd néhány perc múlva, amikor késznek ítéltem, belemorzsoltam 5 deka kéksajtot. Egész kevés só kellett csak hozzá ezután.
Nagyon finom volt.