Torta No.3.

Ahogy a művészettörténet is a cirádástól az egyszerűig, majd onnan újra a cirádás felé halad, úgy a mi tortáink is ennek szellemében változnak. A két marcipános-rózsásat egy egészen egyszerű követte, amely épphogy csak lett. Mert még volt néhány szelet Torta No.2.-ből, így hát Apa szülinapjára nem szándékoztam újabb adag szénhidrátbombát gyártani. De jött Bence:
– Na, mikor csinálod Apa tortáját?
– Bence, arra godoltam, nem kell még egy torta…
– Nem kell??? De hát SZÜLINAPJA VAN!
Ezt nem lehetett megfellebbezni. Úgyhogy rapid gyorsasággal a következőt hoztam össze:
2 bögre réteslisztet 2 bögre cukorral, 2 bögre darált mákkal, 1 sütőporral, 1 bögre aludttejjel, 3 tojással, 1 citrom reszelt héjával összekevertem, és a 26 centis kapcsos tortaformában 180 fokon 50 perc alatt megsütöttem. (Az eredeti receptben 3 bögre cukor volt és négy tojás, én nem akartam ennyi cukrot beletenni.)
Amikor kihűlt, félbevágtam, és megkentem egy egészen különleges kökény-vadrózsa-őszibarack lekvárral. 
A tetejére nagyon finom csokikrémet sikerült rögtönözni a következőkből:
1 tábla magas kakaótartalmú étcsoki
fél doboz mascarpone (25 dekás doboz fele)
2 doboz habtejszín
1 csomag zselatin fix
porcukor

A csokit felolvasztottam, és amikor már nem volt meleg, belekevertem a mascarponét. A tejszíneket felvertem a zselatin fixszel, majd némi porcukrot is szitáltam bele, és a felét hozzáadtam a mascarponés keverékhez, a másik felét megtartottam a díszítéshez (csak valaki kissé „elkoptatta” időközben…).
A csokis krémet rákentem a tortára, ami megmaradt a tejszínhabból, habzsákba töltöttem, és próbáltam helyes kis díszítőelemekkel ünnepélyesebbé tenni a süteményt. Aztán az egészet egy-két órára hűtőbe tettem.

Szóval, azért csalóka, mert az ember teljesen jószándékúan azt feltételezi, hogy kap egy klasszikus csokitorta szeletet; erre tessék, a tányérján mákos-kefíres süti ücsörög tortának álcázva.
De legalább hamar készen van.