Kísérletező kedvem töretlen a sütőtököt illetően, dacára annak, hogy szűkebb környezetem mindezt vegyes érzelmekkel fogadja. Ma például valami egészen fenomenálisat alkottam (az ötletet a Magyar Konyha aktuális számában talált egyik sütőtökös recept adta, de végül az enyém egészen más lett), aztán az ételt villával turkáló, fanyalgó családtagjaim láttán csak ennyit tudtam mondani: nem vagytok eléggé érettek a konyhaművészetemhez…
Mert mi a baj a sütőtökkel? Az állaga. Azért nem eszik. Ha süteménybe sütöm, mire háromig számolok, el is tüntették; ha levesnek készítem, a színe miatt eleinte vonakodnak, de az íz meggyőzi őket. Ám kockára vágva, tálban sütve, egyszerűen nem megy. Persze, nem vetek rájuk követ, és is csak egy éve barátkoztam meg ezzel a zöldségfélével…
Hozzávalók:
1/2 sütőtökkis darab rozmaring-ág
só, bors
2 dl fehérbor
néhány deka kecskesajt
A tököt félbevágom, az egyik felét félreteszem, azt majd később megsütöm. A másik feléből kikaparom a magos részt – én ezt soha nem dobom ki: a tökdarabok mellett, alufólián megsütöm a magokat is, nagyon szeretem.
Tehát, a fél tököt több darabba vágom, és megszabadítom a héjától – ez nem holmi könnyed hámozás, inkább gyalulás, vigyázni kell, hogy az ember ne kaszabolja össze a kezét.
Most megszórom az egészet sóval, borssal, nagyjából egy teáskanálnyi ötfűszer-keverékkel, rászórom a rozmaring leveleket, és az egészet jól összeforgatom. Meglocsolom némi olívaolajjal, és aláöntöm a bort, majd a sütőbe teszem, amit 210 fokosra állítok. 40-50 perc alatt sül meg úgy, hogy közben néhányszor átkeverem.
én szemrebbenés és megjegyzések nélkül, némán ettem volna belőle;)
:)) Az a vicces, hogy eszembe is jutottál, miközben készítettem: nálad találkoztam hasonló ízvilágú ételekkel…
Ez nagyon kalsszul néz ki! Megmondom őszintén, hogy nagyon fel tud bőszíteni, ha turkálja a család a kaját. Meg ha finnyáskodnak….
Engem is!
Tegnap ovis kiránduás volt. Délután, amikor hazajöttek gondoltam jól fog esni a meleg kaja. Gombakrémleves, töltötthusi. Azt a túrkálást, finnyáskodást. Ú, de mérges lettem. Aztán rájöttem, hogy az ovistársak, meg az ovónénik teletömték őket csokival, meg csipsszel…Végül elmesélték, hogy télleg így volt….. na így alkosson az ember fincsi kaját!