Ez valójában nem recept; azért írom le, hátha nem jut mindenkinek eszébe, hogy amíg kapható, minél többet lefagyasszon ebből a remek gyümölcsből. Másrészt, ha már elegünk van a lekvárkészítésből, így is eltehetjük az eprünket télire.
A gurulósra fagyasztás technikája egyszerű – egyébként azért hívják így, mert az egyes gyümölcsök nem fagynak össze, külön-külön képesek „gurulni” a dobozban.
Tehát: az epret megmossuk, csumáját leszedjük, és egyesével szépen kirakosgatjuk egy akkora tálcára, amekkora kényelmesen befér a fagyasztónkba – ide akkor kerülnek, amikor a szemek megszáradtak.
Pár óra múlva, miután a gyümölcs megfagyott, dobozoljuk/zacskózzuk, és így küldjük tartós nyugvóhelyére, vissza a mély mínuszba. Nálam például -21-be.
Így aztán később is élvezhetjük a koranyár ízeit.
Légyszíves kukkants majd be ide: http://balatonigbt.blogspot.com/
Maimoni, a kuszkuszos tortádnál láttam hogy zselatinfixet használtál.Valóban eléggé kemény lesz a végeredmény? Lehet rendesen szelni? Szeretném én is kipróbálni.Gratulálok a blogodhoz, a sok „praktikához”
Szia Maimoni:-) Epres bloggertündér, végre olvashatlak, hiányoztatok…Tegnap kötötték be a netet…Hatodikán nálunk valaki kilenc éves lesz, megpróbálkozom a kuszkuszos-epressel.Remélem kicsit még emléxel rám, mailben mesélek ha hazajöttem az okmányirodából:-)
Óóóóóóóóó, mennyi kedves meglepetés!!Főz és fecseg:Abszolút jól lehetett szelni, főleg másnap, mint ahogy ez általában az ilyen krémes tortáknál lenni szokott. Nyugodt szívvel ajánlom, de ha biztosra akarsz menni, tényleg éjszakáztasd egyet a hűtőben. És köszönöm!Dorka!DORKA! Még hogy emléxem-e, hát hiszen próbáltam e-mailezni, sőt, már Eszterrel is megbeszéltük, hogy ha Pesten járok, összehozunk egy hármas találkozót – csak hát még nem tudom, mikor fogok Pesten járni…:(Várom azt a mailt, és örülök nagyon, hogy végre előkerültél!!