Kilencéves legkisebbünk rendszeresen megjegyzi, hogy ő triplán bölcs. Először csak úgy „amúgy”, kétszer meg azért, mert mindkét keresztneve – Zsófia Szonja – bölcsességet jelent.
Pénteken azzal állított haza, hogy rendkívül boldog, mert a Georgikon Majormúzeum által meghirdetett pályázaton – háziállatokat kellett rajzolni – a műve díjazott lett. Miután gratuláltam, és kiörvendeztük magunkat, azt mondtam:
– Mindig annyira sajnáltam gyerekkoromban, hogy nem tudtam szépen rajzolni. Én is úgy szerettem volna, ha egyszer díjaznak…
– Á, anya, ne sajnáld. Lehet, ha szépen tudtál volna rajzolni, most nem lennél cukrász. Az pedig nagy kár lenne.
![]() |
| A tehenes rajz a pályamű tökéletes mása. |

És milyen igaza van Zsófinak! Szeretettel gratulálok a kisasszonynak a szép pályamunkához és természetesen a díjhoz! 🙂
🙂 Köszi!
valóban triplán bölcs 🙂
Dédapai örökség lehet 🙂 Puszi!
Zsófia Szonja, gratulálok! Ilyen szépet ritkán látni, még élőben is.