Olasz perec

Nem sok köze van az olaszokhoz, csupán annyi, hogy olasz(os) fűszerkeveréket tettem a tésztába. Ha görög fűszerkeveréket tettem volna, akkor ez most görög perec lenne, ha kínait, akkor meg kínai.
Egyszerű ropogós keksz, egyetlen neuralgikus pontja a só, amit én most sikeresen túlzásba vittem, mivel megfeledkeztem arról, hogy maga a fűszerkeverék is meglehetősen sós. Levontam hát a konzekvenciát, és ennek megfelelően írom le a receptet.

A hozzávalók:
35 dkg liszt
1 cs. szárított élesztő (ami 2,5 dkg frissnek felel meg)
10 dkg zsír (libazsírt használtam)
4 tk olasz fűszerkeverék
(gyúrás közben kóstoljunk, ha szükséges, tegyünk a tésztába sót; ha nem sós fűszert alkalmazunk, akkor egy teáskanállal keverjünk a lisztbe)
kb. 1 dl tej

A tetejére:
2 ek liszt
1 csapott ek só
kevés víz

A lisztet összekeverjük az élesztővel, a fűszerrel, majd a zsírral és a tejjel kemény, nyújtható tésztává gyúrjuk. Azonnal kinyújtjuk 3-4 mm vastagra; ha van ilyen klassz perec alakú kiszúróformánk, ami egyébként elég macerás, de ugyanakkor mutatós, akkor használjuk. Ha nincs, akkor vágjunk csíkokat a kinyújtott tésztából, majd ezeket sorakoztassuk sütőpapírral borított tepsire.
Ne felejtsük el bekapcsolni a sütőt: 210 fok alsó-felső sütésen.

A pereceket/csíkokat csepegtessük meg a következő keverékkel: a 2 ek lisztet keverjük el a sóval, és annyi vizet adjunk hozzá, hogy sűrű palacsintatésztára emlékeztető masszát kapjunk.
210 fokos sütőben 15 percig süssük.

Én csak egy részére tettem sós masszát, mivel alapból elsóztam a tésztát, ugyanakkor a klasszikus perecen is pont ezt szeretem a legjobban.
Ropogós, sós, fűszeres.
Tetszés szerint ízesíthető.

Az olasz fűszerkeverék tartalma egyébként fűszerpaprika, oregánó, bazsalikom, chili mag, fokhagyma, koriander, kakukkfű, zeller – na meg só…