Nem ilyennek indult, de a szükség időnként átírja a receptet, ez már csak így van. Mák nem is kellett volna bele, csak hát a 20 dekás kiszerelésben vásárolt darált mandulából mindössze 5 deka húzta meg magát csendesen a zacskóban. Nem volt itton sem dió, sem mogyoró (ezek lettek volna a következő alternatívák), volt viszont mák. Hát így.
De jó lett.
Még ha lett volna hozzá egy kis vaníliafagyi…! De persze elfogyott anélkül is.
Hozzávalók:
5 dkg darált mandula
15 dkg darált mák
20 dkg nádcukor (másmilyen is lehet)
5 dkg kukoricadara
5 dkg liszt
10 dkg vaj
3 tojás
8 ek olívaolaj
1 púpozott teáskanál sütőpor
1 tk őrölt gyömbér VAGY (még jobb) egy ek friss, reszelt
Előmelegítettem a sütőt 160 fokosra.
A mandulát, a mákot, a kukoricadarát, a lisztet és a sütőport összekevertem egy tálban.
Egy máikban habosra kevertem a tojásokat a cukorral, majd hozzáadtam az olvasztott vajat, és szépen fokozatosan az olívaolajat is, és a végén a gyömbért.
Elegyítettem a két tál tartalmát, majd olívaolajjal kikent piteformába öntöttem a masszát, és 50 perc alatt megsütöttem.
Kivettem a sütőből, hűlni hagytam, majd porcukorral meghintve, egy kis rozé borlekvárral tálaltam. Már, akinek kellett hozzá.
Ha éppen nincs itthon kukoricadara, akkor búzadara is jó helyette?
Vagy kukoricaliszt? Mert még az van itthon.
Hát, meg lehet próbálni. Rossz nem lesz egyiktől sem, biztos.