Említettem már, hogy hétfőnként egyetemre járok; egy hete gazdaságszociológia órán az előadó egy saját kutatását ismertette, amelynek címe „Lomizók és lomok az Európai Unió perifériáján”. Rendkívül érdekes elemzéseket tartalmaz, élvezet volt hallgatni. Egy térképről leolvasva nem kevés derűvel állapítottuk meg, hogy a közép-európai régióban a lomizást illetően Devecser micsoda óriási központ. Hogy közel háromszáz család él ebből a foglalatosságból, hogy a lomizás szabályainak szigorításával, esetleg tiltásával hányan maradnának munka nélkül, gyarapítva a különböző segélyekért sorbanállók körét.
Aztán este hazaértem, és a férjem azzal fogadott: hallottad, mi van Devecserben?
Hátborzongató volt.
Úgy éreztem, mintha újdonsült ismerőseimet érte volna csapás.
Hétvégén találkoztam is egy hölggyel, akit úgy menekítettek ki, a rokonaihoz jött Keszthelyre, és könnyes szemmel, elcsukló hangon mondta, hogy az ő háza még áll…
A baráti körünkben pedig van, akinek a rokonsága Kolontáron élt.
Úgyhogy tényleg úgy vagyok vele, hogy ahol tudok, segítek.
A rendkívül energikus Timi nem kevésbé energikus barátaival indított blogot nemrég Segíts Daninak! címmel, amelyen egy három és fél éves, agydaganattal operált kisfiú gyógykezelésére gyűjtenek különböző felajánlott tárgyak elárverezésével. Az is nemes cél, persze, de most két hétig a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak gyűjtenek.
Akinek van rá lehetősége, indíttatása, látogasson el a honlapra, és licitáljon az ott áruba bocsájtott tárgyakra.
Mi vasárnap voltunk Devecseren.Azóta sem tudok magamhoz térni…Pár képet tettem fel a blogomba.Ugyan ígértem beszámolót is,de nagyon nehezen tudom rávenni magam…Szó nincs rá,hogy mi van ott.
Köszi Móni! Annyit módosítanál, hogy nem egyedül, hanem a rendkívül energikus barátaimmal együtt indítottam? 🙂 Köszi!
Timi