Az elmúlt napokban sütött süteményeknek köszönhetően majdnem egy egész kalács megmaradt, ami már három-négynaposan, szikkadtan, lássuk be, nem nagy élmény. Még mogyoróvajasan-baracklekvárosan sem.
Eszembe jutott, hogy nagyobb kalácsos szezonok után gyakran szembejött a kalácspuding, avagy kalácsfelfújt receptje – hát így hasznosítottam a miénket. Hogy milyen lett: két őzgerincformában sütöttem ki, délután háromra lett készen. Most fél hét van, és az utolsó néhány szelet árválkodik már csak a tálon…
Hozzávalók:
kalács, ugyebár (és a többi hozzávaló ennek a méretétől függ. Az enyém fél kiló biztosan volt.)
5 tojás
vaníliás cukor (nekem ilyenem van: egy üveg cukor, benne vaníliarudak. Ebből három evőkanállal tettem a tojásokhoz.)
8 dl tej
10 dkg vaj
fél üveg nem túl sűrű baracklekvár
mazsola
A kalácsot kockákra vágtam, és összeforgattam az olvasztott vajjal, majd a baracklekvárral. Hozzákevertem a mazsolát is, és a két kivajazott, zsemlemorzsával megszórt őzgerincformába nyomkodtam a tésztát. Annyi volt, hogy a képen látható két kis szufléformába is jutott.
A tojásokat kikevertem a cukorral, hozzáöntöttem a tejet, és ezt a formákba nyomkodott kalácstésztára öntöttem. 180 fokos sütőben kb. 40 percig sütöttem.
Extraként 4 tojássárgájából, 3 ek étkezési keményítőből, 7 dl tejből és három kanál vaníliás cukorból vaníliamártást főztem hozzá. Na azzal aztán olyan finom…
Hű! Ez ismét csak nagyon jól hangzik! Szinte bánom, hogy nálunk nem maradt a kalácsból 🙁
Végre most már nálunk sincs:))
Nézz be hozzám, vár ott valami 🙂
Ma megkeszitettem mert sok kalacs maradt husvetrol.Nagyon finom lett.Szia .Agi
Szia Ági, örülök, hogy jó lett.:)