Nem, nem Fásy Ádám új felfedezettjéről, hanem egy újrafésült klasszikusról van szó.
Mert van ugyebár a Lajcsi szelet. A szájról szájra járó házi sütemények csoportjában ő kiemelkedő példány, nagy kedvenc, szerintem mindenki találkozott vele, legfeljebb nem tud róla. Én anyósom receptjei között találtam – nem a cetliken, hanem a később előkerült recepteskönyvben.
A különlegessége a tésztájában rejlik, ugyanis – na de haladjunk sorjában. Először elmondom a hozzávalókat:
10 dkg cukor
2 tojás
2 evőkanál kakaó
2 evőkanál méz
2 kk szódabikarbóna
40 dkg liszt
A liszt kivételével a többi hozzávalót gőz fölött, habverővel kevergetve forrásig melegítjük, majd hozzáadjuk a lisztet, összegyúrjuk. Három egyenlő részre osztjuk a gombócot, és hűtőbe tesszük fél órára. Ha ez a lépés kimarad, a tésztánk ragadós lesz, és sokkal nehezebben tudunk vele bánni.
A kis gömböket megpróbáljuk egyforma nagyságúra nyújtani, és a lapokat (vajazott) tepsi hátán – nem tudom miért, de ez a receptnek fontos része – 5-5 perc alatt, 190 fokos sütőben megsütjük.
A Lajcsi szelet tölteléke vaníliás és puncs puding cukorral kikevert vajjal (vagyis margarinnal) összekeverve, a tetejére pedig csokimáz kerül, bár találkoztam porcukorral szórt verzióval is.
Az én gesztenyés Lajcsim tésztája maradt az eredeti, a krémmel viszont variáltam – ódzkodtam a rengeteg vajtól. Ezért négy tojássárgáját kikevertem kb. tíz deka cukorral, három evőkanál étkezési keményítővel, és felfőztem (de nem forraltam) annyi tejjel, hogy sűrű pudinggá álljon össze. Nagyjából 6-7 dl lehetett. Ezt a pudingot kevertem össze 2 csomag (2×250 g) lereszelt gesztenyemasszával. A lapokat megkentem baracklekvárral, erre jött a gesztenyés puding egyik fele, következő lap, baracklekvár, puding másik fele.
A tetejére a mostanában gyakran alkalmazott csokimáz, a ganache (ganas) került: 15 deka étcsoki 1,5 dl tejszínnel összemelegítve addig, amíg selymes fényű masszát nem kapunk. A folyékony csokis tejszínt lehűtöttem, fél órára a fagyasztóba is betettem, ezután kentem a tésztára. A süteményt másnap érdemes felszelni, addigra a lapok gyönyörűen visszapuhulnak.
Nagyon guszta lett!Nekünk is van több lapban sütendő családi receptünk, aminél a tepsi háta az előírás. Annál azért fontos, mert annyira törékenyek a lapok, hogy kivenni lehetetlen volna, csak lecsúsztatni van esély.
Köszi!:)Ez az egy tippem volt, de amikor a lap megsül, még puha – egy-két perc múlva keményedik meg csak. De igaz, ez érthető magyarázat.
Hú, nagyon jól néz ki! (Buta) kérdés: sütni vajazott tepsi hátán kell, vagy tepsi vajazott hátán…? (Bocsánat, ha ez evidens, nekem nem az…:-)))
A tepsi hátát kell vajazni, amin sütöd:)
Nagyon guszta,az én Kinderem is nagyon hasonló tésztájú,úgyhogy ki is próbálom majd a gesztenyés verziót!:-))
Meglepően jó ez a tészta, máshoz is használni fogom.
A hét végén megyünk lakodalomba és a menyecskének a Lajcsi a kedvence – csak a párja meg ne tudja 🙂 -, megkértek, hogy süssek egy pár tepsivel. Lehetséges, hogy kipróbálom ezt. Ha teheted kérlek nézz be hozzám – sajnos nem tudtam e-mailt küldeni -.
Famulus, most, hogy már mind elfogyott, nyugodtan mondhatom: nagy sikere volt! És köszönöm a díjat:))