Orosz ismerőseink, valahányszor erre járnak, meglepnek bennünket valamivel: vodkával, örmény konyakkal, talicskányi orosz csokival, mindig hoznak kétféle konzerv sűrített tejet, arra hivatkozva, hogy az náluk a gyerekek körében óriási népszerűségnek örvend.
Elképesztően nagyszívű emberek az oroszok; odavannak az ünnepekért, a nők az öltözködésért és a feltűnő ékszerekért, imádnak ajándékozni, attól pedig egyenesen eksztázisba esnek, ha az ember nyökög nekik valamit oroszul. – Malagyec, malagyec!! – sikongják, mi pedig elégedetten vágjuk zsebre az elismerő szavakat, amelyek annyit tesznek, hogy „derék”, „nagyszerű”, „remek”.
Nemrégiben újabb adag javadalmazás érkezett, én pedig hálából elmerültem kicsit az orosz gasztronómia rejtelmeiben. Aki tanult oroszul valaha, az talán nemcsak arra emlékszik, hogy „Tavaris ucsityel(nyica), ja dakladüváju vam, szivódnyja vtornyik, szasztav gruppi dvadszaty, nyiktonye atszúvsztvujet” (fiatalabbak kedvéért: Tanár úrnak/nőnek jelentem, kedd van, az osztály létszáma húsz, nem hiányzik senki), hanem olyasmikre is, mint borscs, szoljanka, blini, pirozski, és a mindenütt jelenlevő csája.
Elhatároztam hát, hogy valamelyik jellegzetesség elkészítésével tisztelgek e nemzet gasztronómiája előtt. Végigböngészve a recepteket, a pirogra esett a választásom, amelynek a tésztája kapcsán megelehetősen nagy dilemmába estem, ugyanis a leírások alapján az: a) vajas tészta, b) sima élesztős (kenyér)tészta, c) burgonyás élesztős tészta.
Aztán itt ezt találtam:
„Az igazi orosz pirog nagyon sokféle lehet; valójában kétféle neve is van: a nagyobbakat hívják pirognak, a kisebbeket pirozsoknak, azaz pirogocskának. A pirog sülhet sütőben vagy bő zsiradékban, mérete a falatnyitól a 20 cm átmérőig változhat; tölteléke lehet édes vagy sós egyaránt, rendeltetése szerint lehet „vodkakorcsolya”, desszert, de akár főétel is. Amiben mégis hasonlítanak egymásra, az az, hogy (rendszerint) kelt tésztába sok-sok tölteléket halmoznak.”
Tehát, még a kelt tészta sem aranyszabály, merthogy ott az a zárójeles „rendszerint”… A lényeg hogy legyen jól megtöltve.
Efölötti örömömben végülis 3,5 deci vízből, 25 dkg réteslisztből, 35 dkg sima lisztből, 2,5 deka élesztővel, egy kanál cukorral, egy kanál sóval, pár kanál olajjal sima élesztős tésztát készítettem, jó ruganyosat, amit duplájára kelesztettem, kinyújtottam, egy 12 cm átmérőjű kompótos tálkával kiszaggattam, a körök egyik felére helyeztem a tölteléket, a másik felükkel betakartam, villával jól lenyomkodtam a szélüket, tojással megkentem, és 200 fokos sütőben kb. 17 perc alatt megsütöttem őket. Mind a húszat.
A töltelék pedig így készült: egy szelet szalonnát apróra vágva egy serpenyőben kiolvasztottam, rádobtam az apróra vágott vöröshagymát, kicsit később az újhagymát, a gombát, egy jó evőkanálnyi szárított medvehagymát (nem volt itthon friss), és három gerezd aprított fokhagymát. Megsóztam, borsoztam, megöntöztem egy kevés citromlével, és addig pároltam, amíg a gomba el nem főtte a levét. Ekkor egy kevés mustárt és tejfölt kevertem hozzá.
Elképesztően nagyszívű emberek az oroszok; odavannak az ünnepekért, a nők az öltözködésért és a feltűnő ékszerekért, imádnak ajándékozni, attól pedig egyenesen eksztázisba esnek, ha az ember nyökög nekik valamit oroszul. – Malagyec, malagyec!! – sikongják, mi pedig elégedetten vágjuk zsebre az elismerő szavakat, amelyek annyit tesznek, hogy „derék”, „nagyszerű”, „remek”.
Nemrégiben újabb adag javadalmazás érkezett, én pedig hálából elmerültem kicsit az orosz gasztronómia rejtelmeiben. Aki tanult oroszul valaha, az talán nemcsak arra emlékszik, hogy „Tavaris ucsityel(nyica), ja dakladüváju vam, szivódnyja vtornyik, szasztav gruppi dvadszaty, nyiktonye atszúvsztvujet” (fiatalabbak kedvéért: Tanár úrnak/nőnek jelentem, kedd van, az osztály létszáma húsz, nem hiányzik senki), hanem olyasmikre is, mint borscs, szoljanka, blini, pirozski, és a mindenütt jelenlevő csája.
Elhatároztam hát, hogy valamelyik jellegzetesség elkészítésével tisztelgek e nemzet gasztronómiája előtt. Végigböngészve a recepteket, a pirogra esett a választásom, amelynek a tésztája kapcsán megelehetősen nagy dilemmába estem, ugyanis a leírások alapján az: a) vajas tészta, b) sima élesztős (kenyér)tészta, c) burgonyás élesztős tészta.
Aztán itt ezt találtam:
„Az igazi orosz pirog nagyon sokféle lehet; valójában kétféle neve is van: a nagyobbakat hívják pirognak, a kisebbeket pirozsoknak, azaz pirogocskának. A pirog sülhet sütőben vagy bő zsiradékban, mérete a falatnyitól a 20 cm átmérőig változhat; tölteléke lehet édes vagy sós egyaránt, rendeltetése szerint lehet „vodkakorcsolya”, desszert, de akár főétel is. Amiben mégis hasonlítanak egymásra, az az, hogy (rendszerint) kelt tésztába sok-sok tölteléket halmoznak.”
Tehát, még a kelt tészta sem aranyszabály, merthogy ott az a zárójeles „rendszerint”… A lényeg hogy legyen jól megtöltve.
Efölötti örömömben végülis 3,5 deci vízből, 25 dkg réteslisztből, 35 dkg sima lisztből, 2,5 deka élesztővel, egy kanál cukorral, egy kanál sóval, pár kanál olajjal sima élesztős tésztát készítettem, jó ruganyosat, amit duplájára kelesztettem, kinyújtottam, egy 12 cm átmérőjű kompótos tálkával kiszaggattam, a körök egyik felére helyeztem a tölteléket, a másik felükkel betakartam, villával jól lenyomkodtam a szélüket, tojással megkentem, és 200 fokos sütőben kb. 17 perc alatt megsütöttem őket. Mind a húszat.
A töltelék pedig így készült: egy szelet szalonnát apróra vágva egy serpenyőben kiolvasztottam, rádobtam az apróra vágott vöröshagymát, kicsit később az újhagymát, a gombát, egy jó evőkanálnyi szárított medvehagymát (nem volt itthon friss), és három gerezd aprított fokhagymát. Megsóztam, borsoztam, megöntöztem egy kevés citromlével, és addig pároltam, amíg a gomba el nem főtte a levét. Ekkor egy kevés mustárt és tejfölt kevertem hozzá.
Az orosz lélek tanulmányozása iránt elkötelezett olvasóimnak pedig ajánlom figyelmébe az alábbi jelenetet…:-)
Fűszeres Eszter is írt már a pirogról. Neki írtam, hogy először a Szovjet Kultúra- és Tudomány Háza melletti Bajkál étteremben ettem először és felejthetetlen élmény volt. Mint orosz tagozatos diákokat vittek el bennünket különböző programokra. Én ezt a nyelvet tudom, nyelvvizsgáztam is. Sajnos a nyugati nyelvek kimaradtak az életemből. A csokikat is nagyon szerettem. Még a 80-as években orosz tiszt vevőim voltak, mindig kaptam ajándékba. Külön a pártemberek számára fenntartott üzletekben lehetett kapni.
Igen, Eszternél is néztem a tésztát!:)Én is tanultam oroszul, úgy hat évet, de sajnos alig emlékszem valamire. És amikor az oroszokat hallom beszélni, sokszor felismerem a szavakat, tudom, hogy tudtam, és úgy sajnálom, hogy nem emlékszem…
En Erdelybol szaarmazom, es ott pirogi neven, krumplis tesztat jelent, amit sos turoval toltenek meg, es utanna olajba ropogosra sutjuk…imadom 😀