Lelkes felfedezője vagyok a slow cooking-nak, hétvégén gulyást készítettem szép lassan, ami aztán gyorsan elfogyott.
Odáig abszolút hagyományosan folyt minden, hogy megdinszteltem 2 fej apróra vágott hagymát némi olajon, rádobtam a kb. 70 deka apróra kockázott marhahúst (gyönyörű fehérpecsenyét vettem), kicsit átsütögettem, megszórtam pirospaprikával, felengedtem vízzel és vörösborral, sóztam, borsoztam; ezután aztán lefedtem az edényt, és betettem a 100 fokosra állított sütőbe.
Nagyjából három óra múlva hozzáadtam a zöldségeket: a kockázott kruplit, karikákra vágott répát, fél zellert, egy szál fehérrépát nagyobb darabokban. További 8 órán át hagytam a sütőben (nem voltunk otthon közben), és hazaérve gyönyörű sűrű gulyást találtam.
Az éhes csapat olyan sebességel tüntette el a levest, hogy mire feleszméltem, már nem volt fotóképes adag. Úgyhogy innen kölcsönöztem a képet…
Slow food, gyors zaba – ez jó!
Szia!Milyen nagy ötlet!
Nagyon ötletes!!
Köszi, köszi, próbálkozom…
Kedves Maimoni! ha tudsz esetleg olyan linket, ami neked tetszett a slow food kapcsán, szívesen venném, ha elküldenéd, most barátkozom vele.Egyébként a blogodat is ma fedeztem fel, nagy élvezettel böngészem, így ma tudtam csak hozzászólni a gyerekkel való főzés témaköréhez. Köszi és minden jót, Nóri
Bocsánat, slow cooking, most látom csak… N.
Szia Nóri, köszönöm!Én is ismerkedőben vagyok, mind a slow food, ind a slow cooking terén kutakodom, és meg is lepődtem azon, milyen kevés magyar nyelvű érdemi írást találtam. De ha rábukkanok valamire, megosztom.
Köszi szépen, N.
Nóri!Gyűjtöttem, posztoltam, szeretettel…:))