„A’ mit a’ leves után a’ hús előtt felszoktak adni Aszetlinek nevezik; a’ mi lehet a’ természet országából, csak hogy jól készülve és csinosan feladva legyen. – Hideg Aszetlikkel még a’ leves feltétele előtt meglehet az asztalt rakni, ha bár a’ Franczia módit nem is akarod követni; hogy mindent egyszerre az asztalra felrakj, hogy a’ felczifrázott ételekbe való szemed hizlalását, a’ hideg ételektől való megcsömörléssel fizesd meg.”
Maradok hát még a nosztalgiázásnál; újfent a Zelena-féle szakácskönyvből idézek, de most bemutatok egy egyszerű „aszetlit”, vagyis meleg előételt. Kísértetiesen hasonlít a tojásfasírozottra, de így mégiscsak jobban hangzik…
„Tojás Fánczli.
Dörzsőlly-el 6 lat vajat tajtékzásig, vagdalj öszve 10 keményre főzött tojást, egy téjbe mártott zsemlyét, zöld petrezselymet, és tedd belé a’ vajba mind, keverj közé két tojást és két tojás sárgáját, egy fél meszely tejfelt, sót, törött borsot; azután kenj-be egy Casserolt vajjal, tedd bele a’ keveréket és süsd meg szépen: ha meg van, fordítsd-ki a’ tálba, és add-fel az asztalra.”
Segítségképpen: 1 lat 17,502 g, hogy ez miért pont ennyi, hogyan mérték le, miből vezették le, nem tudom. 1 meszely fél icce, és az annyi mint: 0,4242 liter. A casserole pedig olyan edényt jelent, amiben az ételt sütni és tálalni egyaránt lehet.
Én a recepten annyit változtattam, hogy a vajat teljesen kihagytam, és muffintepsiben sütöttem meg a masszát; így 12 darab „fánczlit” kaptam, amelyeket a zöldborsófőzelék feltéteiként fogyasztottunk el.
