Gyerekmentes hétvége II.

Lássuk akkor sorjában.

Mozi: igaz, ehhez nem kellett volna nagyon kimozdulnunk itthonról, Cinema City van a közelben is, de mégis, jólesett a szegedi Plázában megnézni a Made in Hungária című filmet. Általános iskolás koromban nagy Hungária rajongó voltam, szerintem, aki élt abban az időben, annak azért, aki nem, annak meg azért élmény ez a mozi. Bár Fenyő Miklós élete alapján (azt hiszem, az időt kissé rugalmasan kezelve) az együttes alakulása körüli eseményeket dolgozza fel, a jól ismert nóták csendülnek fel új tolmácsolásban, ami, hozzáteszem, nem sikerült rosszul. A színészi alakítások nagyszerűek, nem is emelek ki senkit, mert mindenki nagyon jó. Egyetlen kivetnivalót találtam: aki tizenkettes karikát tett erre a filmre, az vagy nem nézte meg, vagy nincs gyereke, vagy egyszerűen debil. A 90 percben eléggé gyakran visszatérő elem a szex vagy az erotika, ha másképp nem, hát szoknyahúzogatás formájában. Persze, nem szabad elfelejteni, hogy a történet a szexuális forradalomnak nevezett erkölcsi hanyatlás idején játszódik, de csak most esett le, hogy a rock and rollt miért is tartották botrányosnak. Mindenesetre, én jól szórakoztam, de nem szeretném, ha a 12 éves lányom az elkövetkező 1-2 éven belül találkozna ezzel az alkotással.

Étterem: este a vendéglátóink által nemes egyszerűséggel Szeged legjobb éttermeként aposztrofált Gőry Pincét látogattuk meg, ami felülmúlta várakozásomat. Sokszor jártam már úgy, hogy az „úúúúúúúú, az a legjobb”-ként hívott helyen aztán mélységesen csalódtam, talán azért, mert a beharangozás miatt sokat vártam. Az étlapot átfutva máris fenntartásaim voltak, ugyanis a levesek sorában a ragu- gyümölcs- és erőlevesek után szemérmetlenül hét INSTANT krémlevest szerepeltetnek… Fel is vetettük pincérünknek (akivel egyébiránt remekül kijöttünk), hogy ez bizony ciki – mire egyetértett velünk, de, mondta, neki ez az első napja, itt még sok beleszólása a dolgokba nincsen. No, sebaj, pulykaragulevest rendeltünk Gőry módra, ami viszont maximális pontszámot érdemelt. És így a továbbiak is, amelyek részletezésébe nem is bonyolódnék bele: legyen elég annyi, hogy minden rendkívül ízletes volt, a díszítés kreatív és ötletes, az adagok pedig akkorák, hogy másnap délben jóllaktunk a maradékokból.

Teke: hát, ez igen jó sport… a Szegedi Teke- és Bowlingcentrumba mentünk, ahol egyik pályán barátaink gyerekei, a másikon mi, felnőttek játszottunk. Úgy lett izomlázam, hogy fel sem tűnt, hogy mozogtam.

Kárász utca: itt Te is végigsétálhatsz rajta… A szegedportal.hu ezt írja: a Kárász utca Szeged gyönyörűen felújított sétálóutcája, melyen számos patinás bolt kínálja áruját. Itt nem kell félni autóktól vagy kerékpárosoktól, ugyanis az utcában csak gyalogosok közlekedhetnek. Majdnem kétéves grandiózus projekt keretén belül a Kárász utca összes házát felújították, a sétálóutcát pedig szép kövezettel rakták ki. A Klauzál tér a Millenniumi díszkúttal bővült, a sétálóutcára pedig 2-2 köszönőszobor került. A munkálatok 2001. szeptemberében fejeződtek be.

Virág cukrászda: azt hiszem, ha hirtelen kell mondani három szegedi nevezetességet, a Dóm után velem együtt sokan rögtön ezt a helyet említenék. Saját honlapja nincs, de a kavehazak.hu nagyon jó helyként tünteti fel. Az is. Megcsodáltuk a híres Herendi kávégépet, ittunk a finom Lavazza kávéból, sütit is ettünk, bár bevallom, a Sacher kissé illúziórombolóan száraz volt. A hely hangulata nagyon kellemes, elegáns, polgári, a berendezés kényelmes, a kínálattól pedig könnybe lábadt a szemem. Saláták, szendvicsek, hideg, meleg előételek, levesek, meleg ételek (érdekes része a kínálatnak a mexikói ételek), desszertek… Sajnos, a sütivel elkapkodtuk a dolgokat, már kihozták, mire az étlap végére értünk, így aztán a melegkonyháról sajnos nem tudtam személyes véleményt alkotni. Barátaink szerint legközelebb mindenképp érdemes lesz megkóstolni a főztjüket.