A fiatalasszony először süt életében kalácsot a szakácskönyv receptje szerint. A férj belekóstol, de alig eszik néhány falatot, köpködni kezd.
– Mi az? – kérdezi az asszony.
– Drágám, ez a kalács tele van tojáshéjjal.
– Persze, hiszen a receptben így van: „fél kiló lisztet keverjünk össze két egész tojással”.
Szösszenet
😀 Jó volt ez a vicc egy fárasztó nap után.
Egyik kedves tanárom a főtt tojás héját is megette. Mikor ezt mesélte én döbbenten hallgattam és elmeséltem neki hogy mit szekáltak annó nehogy bármilyen kajába héj kerüljön.A tanár úr elmondta hogy szuper jól emészthető és nagyon jó kálciumforrás. (Annyi igaz, hogy ő is porrá törve ette.) Mit szólsz ehhez Móni? Nekem minden tojáshéjnál eszembe jut akár meg is ehetném. de eddig még nem bírtam…
Hát, elgondolkodtató.. És eszembe jutott, hogy anyósom tojáshéjból készült gyógyszert szedett a csontritkulására, jópénzért…
És használt? Mert azért az emberi szervezet nem egy egyszerű kémcső, hogy beleöntünk ezt meg azt, aztán előre tudható az eredmény. Mi van, ha az a kalcium pl. az erekben rakódik le, és esze ágában sincs a csontokban tömörülni? B. Móni
Most engem kérdezel? hogy anyósomnak használt-e? Nem tudom. Sajnos, már megkérdezni sem tudom… De nem a kálciumgyógyszer miatt.