Tegnap este Zsófi szépen kitette az ablakba csizmáját, megírta szokásos levelét a Mikulásnak, amiben annyi változik évről évre, hogy egyre jobban érződik benne a nekem szóló irónia. Jó humora van a gyereknek, na.
Elvárja a viszontlevelet is, hiszen minden évben hagy a Mikulás néhány sort, amit eddig szép, égetett szélű papíron prezentált. Idén változás történt, a Mikulás bevallotta levelében, hogy ők is gépesítettek, így aztán a kézírásos verziót felváltotta a nyomtatott szöveg.
Szóval, Zsófi készülődött, a tesók meg már arra sem vették a fáradságot, hogy valamiféle lábbelit az ablakba juttassanak.
– Szerinted a többiek miért nem rakták ki a csizmájukat? – kérdezte tőlem Zsófi reggel.
– Hát, talán azért, mert már nem hisznek a Mikulásban.
– Ja – mondta erre határozottan -, hát én sem hiszek, de szeretek ajándékot kapni.
Tenyleg van humora, hatalmas 😀