Négyen vagyunk barinők
a suliban. Öribarik.
Mindig együtt vagyunk szünetekben,
mindent megdumálunk,
néha még óra alatt is levelezünk.
Mondjuk, amikor Szandra hiányzik,
Annával és Bertával megbeszéljük,
milyen hülye is tud lenni Szandra.
Amikor Anna hiányzik,
Bertával és Szandrával megbeszéljük,
milyen hülye is tud lenni Anna.
Amikor Berta hiányzik,
Annával és Szandrával megbeszéljük,
milyen hülye is tud lenni Berta.
Most én hiányzom,
csak tudnám, miről beszélgetnek
a többiek.
Még szerencse, hogy velem
senkinek sincs semmi baja.
És hogy én sosem
vagyok
hülye.
Ez kinek a verse? csak nem… ? 🙂
Az enyém!:D
Tényleg? Gratulálok, nagyon jó kis vers! Máskor is szívesen olvasnék ilyeneket. 🙂
(Azt hittem, Zsófi a kis költőpalánta, mert a hasonló bejegyzések-nél pont ott a fényképe.:))
Nagyon jó kis vers lett! Erről eszembe jutott ez a Békés Márta versike:
Lánybarátság
Igaza van a Sárinak,
hogy a Petra nagyon hülye.
Többé nem barátkozunk és
nem is állunk szóba vele.
És, ha kérdezne valamit,
hát mi rá se hederítünk,
mert az, aki ilyen hülye,
ne is játsszon most már velünk!
A buborékos rágót is
csak mi ketten fújjuk váltva.
Mit bámul a duplahülye
bociszemmel szájat tátva?!
Ma a Sári a Petrával
kibékült az ügyeletben.
Hát ez jó hír, mégsem hülye,
mint azt eddig hittük ketten.
De valami furcsa okból
nem hallják meg, hogy köszöntem,
elfordulnak, súgnak-búgnak,
titkosat írnak mögöttem.
Petra varázsfilckészletét
csak a Sári használhatja.
Mit nem látok, DAGADT ZSÓFI!,
ez van írva rá a lapra.
Ne lássák, hogy bőgtem kicsit
magamban az udvar végén.
Hullahoppban rekord készül,
megmutatom nekik még én.
Délután a Sárit viszi
logopédus Kati néni
fél órára, hogy tanuljon
raccsolás nélkül beszélni.
Fél óra, az untig elég,
hogy a Petra is megértse,
hogy egy nyomi raccsolóssal
azért nem játszhatunk mégse!
Hát ez nagyon jó! Köszönöm:)