Határozottan barátságosabb lett a baromfiudvar a nagy libavágás óta. Előtte 23 liba uralta a terepet, teljesen elnyomva azt az öt szegény kacsát, „akik” túlélték a nyári véres szombatot. A múlt szombati eksön után maradt nyolc liba, abból választotta ki a neki tetszőt tegnap nyertesem férje, aki este érkezett, sajnos nekem sem volt alkalmam találkozni vele, de Esztert kértem, küldjön majd egy családi fotót a szerencsés túlélővel – „aki” egyébként Jászberényben (!) lelt új otthonra.
Tehát a korábbi hangos gágogás, sziszegés-támadás a múlté, a hét lúd (ha jól láttuk, mindössze egy gúnár maradt köztük) kissé anyátlanul jön-megy az udvaron.
Tőlük leválasztva, az udvar első részében vannak a tyúkok. Eredetileg 50 naposcsibét vettünk (+3-at kaptunk grátisz) és 25 előneveltet. Az előneveltekből is volt elhullás, legutóbb 18-at számoltunk belőlük (sejtésünk szerint néhány átrepült a szomszédba, mert egyszer éppen tanúi voltunk egy ilyen eseménynek), de a naposakból… Hát, azt kel mondanom, szegények nem néznek ki túl jól.
Sokat tanultunk ebből az esetből, a legfőbb tanulság talán az, hogy naposcsibét csak nyáron szabad venni, amikor jó meleg van, amúgy előneveltekkel érdemes kezdeni. Sajnos, előfordult köztük kannibalizmus is, amit vitamin-, illetve ásványi anyag hiány okoz. Vennünk kellett kiegészítő tápokat, reméljük, helyrejönnek.
Nem egyszerű dolog ez az állattenyésztés, na.
Sikerélményünk volt viszont ma a birkákkal: olyan közel jöttek hozzánk, mint még soha. A hátsó udvar legvégében van néhány nagy almafa, amelyeket az utóbbi tíz évben nem metszettek, ezért olyan magasan van rajtuk a gyümölcs, hogy nem érjük el. Múlt héten a férjem elment almát szedni: megrázta a fát, felszedett egy vödörnyi gyümölcsöt. Előresétált vele a kocsihoz, majd ment vissza az üres vödörrel – és ekkor látta, hogy a hat birka az összes almát megcsócsálta; ha megenni nem is volt idejük, de beleharaptak mindegyikbe. Ma is, amikor megérkeztünk, az almafa körül bogarásztak.Amikor közel mentünk hozzájuk, elrohantak – viszont amint meglátták, hogy megráztuk a fákat, elkezdtek visszamerészkedni. Nézzétek, meddig:
Ez abszolút rekord! Próbáltuk őket még közel csalogatni, de inkább egyesével dobáltuk nekik az almákat.
Leguggoltam, úgy nyújtottam feléjük, ám azt vettem észre, a kos közeledik, méghozzá eléggé fenyegetően…
Inkább felálltam, és odadobtam neki az almát…
Amúgy Béla, a szakértő rokon a napokban megnézte a birkákat, és úgy látta, lehet, hogy kettő vemhes.
Reméljük a legjobbakat.
Ezt meg hazafelé fényképeztem. Gyönyörű idő volt ma.
Lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, de az elhasznált tojások héját, (akár főtt, akár nyers) érdemes kisebb darabokká törni és a táplálékukba keverni, csökken a kannibalizmus, illetve lehet, hogy zsúfoltnak érzik a ketrecük vagy egyszerűen csak unatkoznak. (Mondjuk ezt a fácánok szaporításánál tanultam, de gondolom lehet vonatkoztatni tyúkokra is. :):):))
Megkérdezhetem a birkákkal milyen terveitek vannak? Mert én is gondolkodtam birkatartásról, de pusztán kertrendbentartás céljából, levágni, megenni nem szeretném, akkor már inkább tanulnám ki a sajtkészítést, csak hol… A naposcsibéket meg anyuék eleinte egy akkora ládában tartották, amiben pont elfértek, +pici mozgástér, és a fehér infralámpa nonstop égett a fejük felett. Ez mind egy nyárikonyha féle helységben, ki csak akkor kerültek, mikor már megnőttek. A vizükbe meg csibéknak való D vitamint kellett tenni mindig, így a tavaszi egynaposak nyár végén vághatóak voltak, és nem volt sok a veszteség sem, már amennyire emlékszem. :o)
A tojáshély jó ötlet, nálunk a zsúfoltsággal sose volt gond… :o)
Fehérnyúl, jó ötlet a tojáshéj… Kipróbáljuk!
Bubi, a birkák 1. fűnyírók, 2. szaporítás céljából vannak, a kicsiket szeretnénk majd eladni.
Az idő tényleg gyönyörű volt ma is! A kos elől én is elugrottam volna, az biztos. :)))
Húúú… nagyon bátor barik! :)) jópofák nagyon, ugyebár tömegben az erő 🙂 Ahol én jártam, ott a kamrában lógott egy kosár, és minden elhasznált tojás héját szigorúan abba kellett gyűjteni, aztán a kukoricával együtt darálták a csirketápba. A répa zöldjét is mindig megkapták a pipik, meg a káposzta, és a karfiol torzsáját (K vitaminos) is, a céklaleveleket, a reteklevelet, a karalábé levelét, a magbament saláta és egy nagy csokor tyúkhúr is nagy kedvencük volt. Elcsipegették a tormalevelet, ami direkt a kifutójuk mellé volt ültetve és belógott, de az árnyat adó cigánymeggyről lepotyogó gyümölcsöt is feltakarították. Aztán ott van a cserebogár és a pajor… micsoda lakoma nekik :))) Ezekkel mind lehet tuningolni a menüjüket. (Most Sanyi papára emlékeztem akinél aranykezűbb gazdát sosem ismertem. Nyugodjon békében 🙂 )
Jajjj bodzablog, mennyi kedves gyermekkori emléket idéztél fel. :):):)
A csirkék „repülése” ellen pedig úgy szoktak védekezni vidéken (sőt madárrezervátumokban is a beteg madaraknál), hogy levagdossák a szárnytollát. (NEM A SZÁRNYÁT, mielőtt valaki megkövezne, hanem az abból kinövő tollát, a csirkének nem fáj, a gyerekeknek pedig jó mulatság és persze újból kinő, ha le nem vágják addig.)
Szia Móni
10 év óta tartok csirkéket és most megosztok veled egy -két tapasztalatot. A fehér bojler csirke amit a húsáért tart az ember sokkal kényesebb. Én még nem mertem napos csibét venni, mert annak infrázni kell. Valóban nyáron melegbe kell venni még az előnevelt csirkét is. Ha egy hely ( ahonnan vetted) bevált akkor mindig onnan kell venni, ha nem másikat kell keresni.(30-ból max. egy pusztulhat el) Nekem legjobban a vegyes hasznosítású sárga csirke vált be.Az tojt a legjobban. Takarmányozás: Az előneveltnek 1 hétig csak nevelő tápot adok, majd 75-50-25 %-ra csökkentem. A fehéreknek végig kell adni a tápot, a sárgáknak teljesen el lehet hagyni. Én mindig megdarálom a magokat (durvára) utána is. (a tyúkoknak i) Kukoricával, búzával, napraforgóval( főleg télen) etetem őket. Ez a csirke sütésre, levesnek és pörköltnek jó, hosszabb tenyészidejű, mint a fehér.Rántani azonban nem alkalmas. További sok sikert az állattartáshoz.
Anyósomék évtizedek óta gazdálkodnak, de a csirkékkel ő is mindig hadilábon áll. Minden évben vesz százat, és abból őszre 10 körül marad. Az ideiek megfáztak, a tavalyiakat a rókák vitték el, az azelőttiek TBC-sek lettek…..szóval szerintem a csirkézés nehéz ügy.
Éva, nagyon köszönöm az infókat!
Eszter, hát, látom én is, hogy nem egyszerű…
Szia!Igen nagy érdeklődéssel olvasom most újra a libás bejegyzéseidet, mert mi is nevelgetünk most négyet, persze semmi tapasztalat mellett.:) Azt szeretném kérdezni, hogy miből állapítottátok meg, hogy melyik a gúnár és melyik a tojó? Esetleg meg tudnád mondani, nagyjából milyen súlyban voltak a vágáskor? Előre is köszi!
Mézeskalács, semmiből:)) Fogalmunk sem volt, aztán valaki mondta, hogy a fején kell figyelni valami bütyköt, van-e, de én már nem emlékszem.)) A vágott, tisztított libák (csak a hasznos belsőségekkel, tehát belek nélkül) kb. 4,5 kilósak voltak.